Miért mondják sokan, hogy az egyetemet nem kell túl komolyan venni? Most akkor hogy is van ez?

"Nem kell túl komolyan venni" és "ne idegeskedj" NAGYON nem ugyanaz. Komolyan kell venni, de annak tényleg nincs értelme, hogy halálra idegeskedjed magadat vizsga előtt, attól csak rosszabb lesz. (Mondjuk én pont az vagyok, aki állandó izgul, idegeskedik...)

Az is igaz, hogy "lesz ahogy lesz", ez örök igazság és nem következik belőle az, hogy tanul-e rá vagy hogy érdekli-e a kimenet.

Ha megbukott, megbukott. Nem mondanám szégyennek (nem kell mindenkinek diplomásnak lennie) csak teljesen feleslegesen jár egyetemre, ha tényleg semmire sem tanul és semmit sem tud teljesíteni a tárgyakból.

Ezen állítások egyike sem jelenti azt, hogy nem tanul komolyan...

No én pont mérnöknek tanulok, de nem megyek bele a szokásos "kinek a lova nagyobb" vitába.

Egy-egy vizsgára vonatkozóan abszolút igaz az, hogy nem kell túl komolyan venni, vagy is nem kell ájulásig idegesítened magadat és gyomorfekélyt okoznod magadnak, amiért nem eszel rendesen már napokkal a vizsga előtt, csak a kávét töltöd magadba... Én is stresszelős, idegeskedős típus vagyok, de amondó vagyok, amikor ez az érzés elhatalmasodik, akkor le kell tenni a jegyzeteket és fújni kell egyet, nagy levegőket venni, enni egyet és ha kicsit kitisztult az "úgysem fog menni, totál hülye vagyok, úristen meg fogok bukni, be vagyok sz*rva" szindróma, akkor vissza lehet ülni és tiszta fejjel lehet tanulni tovább. Én erre értem azt, hogy nem szabad annyira komolyan venni... Nem szabad a halálba stresszelned magad és pont. A vizsga napján pedig végképp fölösleges idegeskedni (könnyű mondani, én is szoktam), akkor már úgy is mindegy, mert "lesz ami lesz".

Tényleg én azt mondom, hogy egy-két bukás belefér, enélkül senki nem ússza meg általában a felsőfokú tanulmányait.

A link, nemtörődöm alakok nem egy-két alkalommal buknak, hanem állandóan.

Én abba is bele szoktam gondolni, hogy aki állandóan tanul, még is mindig megbukik, az vagy nagyon nem csinál jól valamit, vagy nagyon utálja azt, amit tanul... Én magamról tudom, illetve azt vettem észre a tanulmányaim alatt, hogy az érdekesebb tárgyaimnál elég párszor átolvasnom és már vissza tudom mondani vizsgán a dolgokat. Ami abszolút nem érdekel, vagy bonyolultabb, ott már rögtön kiütköznek a problémák, mert nem is olyan hangulattal ülök neki, ahogy kellene. Szerintem ha valaki többszöri nekifutásra sem tud teljesíteni egy vizsgát, akkor érdemes ezen elgondolkoznia.

Komolyan kell venni, de tényleg nem szabad halálra idegesítened magad. (mondom ezt én, aki állandóan ezt csinálja)

Azt a hozzáállást én se bírom, hogy ,,nem olyan nehéz azt megcsinálni, hát rengeteg embernek sikerült már".

Komolyan, úgy állnak hozzá sokan, mintha nem lenne nehezebb egy érettséginél, vagy a középiskolai tanulmányoknál.

Ha meg megbuksz, akkor azt akkora tragédiának, és szégyennek fogják fel, mint ha egy hülyegyerek megbukna általánosban. És ezzel általában az olyanok piszkálódnak akik még belülről sosem láttak egyetemet.

Én jogász szakon vagyok, II. éves. Sajnos nekem sem sikerült pár vizsgám, így gondolhatod, hogy érzem magam. Az biztos, hogy az egyik legrosszabb érzés, mikor megtudod, hogy megbuktál, de nem érdemes feladni attól még. Először nagyon rossz érzés, de ha nem azért nem sikerült, mert egyáltalán nem érdekel, vagy képtelen vagy teljesíteni bármit is, akkor folytasd tovább. Egy-két bukás mindenkivel megesik, az sem tragédia ha csúszol egy félévet, vagy többet. A sok lehurrogó, aki mindennek elmondja azt az egyetemistát, aki csak csúszással tud lediplomázni, az nagyon hülyeségeket beszél. Elvégre mindenki más ütemben képes haladni, attól még egyáltalán nem butább valaki.

Minek kell ezzel jönni, hogy a bölcsész szakok könnyebbek?

Ez a legnagyobb madárság, amit valaha hallottam. Nekik is rengeteget kell tanulni, hatalmas a szakirodalom és az, hogy nem képleteket kell megjegyezni nem garantálja azt, hogy keveset kell tanulni, egy régész barátom az egész egyetemet végigkönyvtárazta megtanult több idegen nyelvet, holtnyelveket is, és azt gondolom, hogy ez sokkal nehezebb mint azt a publikum gondolja.

Én természettudományi karon vagyok, szóval nem magamat védeném.

A kérdésre a válasz: Van akinek megy, meg van akinek nem. Ismerek olyat aki végigtanulja a szorgalmi időszakot meg a vizsgaidőszakot és kettesekkel bandukol, meg olyat, aki minden este inni jár és nagyon jól teljesít, én sem viszem túlzásba a tanulást annyira, de meg is van az eredménye, nem vagyok az évfolyam legjobbja, de cserébe "sok"mindent tudok csinálni és van időm a családra/szerelemre/barátokra.

Akik véresen komolyan veszik, azoknak meg általában mindig tök jól megy. Meg sok túl lazát ismerek, aki ezt mondta amit leírtál, de már kirúgták.