Mi értelme van a verselemzéseknek? -. -
mi a fsznak kell kielemezni minden rohadt verset? Ugyanolyan emberek írták azt is, mint amilyen emberek vannak ma, nem?
Ez olyan, mint ha most, egy háromperces zenét másfél óráig elemeznénk, hogy melyik hang miért került oda, és a hangok miért pont így követik egymást...
Én is beállok a sorba, én se szeretem.
Vannak kivételek, ezek elsősorban a filozófiai versek.
A szerelmi költészetektől hülyét kapok. Nekem is volt 5000 csalódásom, az senkit nem érdekel...
A könyvet sokkal jobban szeretem. Konkrétan leírja, hogy mit gondol, és mit akar. Ennyi. Nem úgy mint a versnél, hogy találjak ki mindent.
Sajnos kénytelen vagyok tanulni bármennyire is utálom, mert felvételi tárgy...
Egy klaszikuson keresztül világítsuk meg a verselemzés lényegét:
Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.
A vers szerkezetileg egyértelműen két részre tagolható. Az első egységet az első és a második sor alkotja, a másodikat a harmadik és a negyedik sor. Ez már a rímképletből is világosan kiderül: A A B B.
A verset az teszi igazán nagy művé, hogy egyszerre tartalmaz személyes és általános igazságokat. Ezt már a felütésnél érzékelhetjük, a költő kétszer szólítja meg a bocit, és ezzel tudatja vélünk, hogy valójában nem egy, hanem két bociról van szó. Az egyik boci természetesen a költő, akinek szerelmi bánata van.
Feltűnő, hogy az első szerkezeti egységben egyáltalán nem találhatók meg az igék, már ez is a leülepedettség, elhagyatottság érzetét kelti bennünk. De ezt csak fokozzák a két sorban halmozottan előforduló
oppozíciók.
A két sor már önmagában is oppozíciót alkot (van egy boci, aki tarka, de nincsen se füle se farka, a 'füle' szó magashangrendűsége is éles ellentétben áll a 'farka' szó mely hangrendűségével, a 'tarka' szó pedig önmagában alkotja a legerősebb oppozíciót, hiszen egyszerre fehér és fekete.
Ennyi ellentét nem lehet véletlen, és nem is utalhat másra, mint a szerelem természetének kettősségére, ami Catullus óta minden jelentős szerelmes vers sajátja. Egy embert látunk magunk előtt, aki bár 'tarka', vagyis a költőiség minden szépségével, rútságával, örömével, bánatával fel van ruházva, mégis hiányérzete van. Ez a
hiányérzet minden beteljesületlen szerelem sajátja, a kedvese nélkül a költő sem érzi teljes embernek magát, és ezt vetíti elénk nagyon találóan egy fületlen és farkatlan boci képében.
A második szerkezeti egységben csak fokozódik a magányosság és az üresség érzete. Itt jelenik meg a versben szereplő egyetlen ige, ez viszont annál kérlelhetetlenebbül, visszavonhatatlanabbul: 'megyünk'.
Az egész verset átszövő kettősség itt is megtalálható, hiszen szó van egyszer a költő érzéseiről, amik egytől egyig elhagyják a költőt, aki már képtelen arra, hogy eltartsa őket, és elköltöznek valaki másba, aki még
képes táplálni őket, vagy "ahol tejet kapni", és szó van az egész szintén mind elpártoltak tőle, mivel szerelmi bánatában képtelen költeményeivel etetni őket.
A másik, az általános érvényű boci maga az élet. Itt az első szerkezeti egység (Boci boci tarka / Se füle se farka) azt jelenti: az élet sokszínű, de nincs semmi értelme. Felmerülhet a kérdés, vajon miért maradt el a "de" kötőszó. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy a költői nyelv állandóan tömörségre törekszik, de ebben az esetben másról is szó van. Nem teljesen egyértelmű ugyanis a "de" szó használata. Felfoghatjuk úgy is, hogy itt éppen arról van szó: az élet sokszínű mert nincsen semmi értelme. Hiszen ahogy valami értelmet, célt kapna, máris sokkal egysíkúbb lenne, sok mindennek lecsökkenne a szerepe, esetleg teljesen értelmét vesztené, megsemmisülne. Ez egy újabb kettősség, amit a költő nem old fel, mindenki kedve szerint értelmezheti, de mindenesetre feltár egy olyan lehetőséget, hogy az
élet értelme esetleg éppen az élet értelmetlenségében rejlik.
A második szerkezeti egység egyértelműen a fentiekben már
említett "megyünk" ige köré csoportosul. Ez a rész (Oda megyünk lakni / ahol tejet kapni) természetesen a halálra vonatkozik. Rendkívüli jelentősege van itt a többes szám első személynek, vagyis mi mindannyian "megyünk", mi mindannyian meghalunk. Pontosan ez az, ami örökérvényűvé teszi a verset, hiszen a halál kérdése mindig foglalkoztatta az embereket, és ameddig lesznek emberek, mindig is foglalkoztatni fogja őket. A vers tehát örök problémát feszeget, és végül is arra jut, a halál az életnél egy nyugodtabb világot biztosít majd, "ahol tejet kapni", tehát ahol nem kell megfejni az élet tehenét ahhoz, hogy boldogok lehessünk.
Itt tehát közvetve mégiscsak kiderül, mit tart a költő az élet igazi céljának: hogy fáradozva, olykor áldozatokat hozva végül is boldogok legyünk. Ez a vers mondanivalója, örök tanulsága, ami ebbe a játékos formába öntve olyan meggyőzően szakad ki a versből, hogy méltán sorolhatnánk ezt a költeményt a legmaradandóbb művészi alkotások közé.
Olvassuk el a verset még egyszer:
Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.
Ugye milyen másként szól most a vers, hogy a mélyére hatoltunk?
Én magyar szakra járok, szóval mondhatjuk úgy is, hogy nekem "munkaköri ártalom" az elemzés. Amit a középiskolában tanítanak verselemzés címszó alatt, az egy szar. Leragadtak annál a 19. századi (tehát 1800-as évekbeli) szemléletnél, hogy a költő életrajza adja a vers értelmét. Pedig van egy csomó más és jobb elemzési technika, amik segítségével igazán érdekes dolgokat lehet kihozni egy versből. Ez azért van, mert így egy mélyebb dimenziót fedezhetsz fel egy műben. Nálunk például a tantárgyat sem verselemzésnek hívják, hanem értelmezés elméletének. Egyébként az elemzések által lekövethető például, hogy mik azok a motívumok, amelyek régóta jelen vannak az irodalomban, ezek hogyan változtak az idők folyamán stb.
Ez a Boci, boci tarka... elemzés már nagyon régi, rendkívül sarkított, de jó példája a strukturalista (csak a szerkezetet felhasználó) értelmezésnek.
Remélem azért tudtam mutatni egy másik nézőpontot. :)
Nem tudom, hogy láttad-e az éretlenek c. filmet.
Na az jól bemutatta a kérdés lényegét.
A történet szerint a gazdag milliomosnak egy kortárs verset kellett elemeznie házifeladatként. Milliomos barátunk pedig felkérte magát a nagy költőt, hogy elemezze ki a verset, feltételezve, hogy nála jobbat úgysem írhjatna más. A feladatot beadva óriási egyest kapott rá, az irodalomtanára szerint ugyanis aki a verselemzést írta, az azt sem tudja mi az adott író költészete, és halvány gőze sincs arról, hogy mit akar a vers sugallni.
Szóval egy versbe bármit bele lehet magyarázni, amit csak akarsz, csak jó stílussal kell csinálni.
Én magamat (kicsit nagyképűen) korosztályomhoz képest (16/F) művelt embernek tartom. Pusztán szorgalomból gyakran foglalkozom irodalommal, annak ellenére, hogy magát a tantárgyat ki nem állhatom. A verselemzésben szerintem a legnagyobb butaság az, hogy talán az a költő aki írta a verset, nem is gondolkodott mögöttes tartalomról, csak egyszerűen írt egy verset, amiben szép rímek találhatók és úgy maga a vers is kellemes kikapcsolódást nyújt. A kedvenc költeményem ugyan nem vers, hanem ballada, de a balladákat is elemezzük, ahogy tudom. Na szerintem a Walesi bárdoknak egyedül történelmi háttere van, más egyéb mögöttes tartalma nincs, mégis elérte, hogy rajtam kívül többeknek is ez a kedvenc költeményük.
Nincs semmi baj az irodalommal. Csak a verselemzéssel.
most nem azért hogy nagyképűsködjek, de megírtuk az országos kompetencia felmérést, és az osztályból nekem lett a legjobb. (a magyar is!)
Ehhez képest, az osztályból sok ötös van magyarból, és én állok 2esre, vagymég annyira sem. Most akkor hülye vagyok mert nem érdekelnek a versek?:D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!