Miért kell kötelezően úszásra járni tesi órákon?

Csak tippelek. Talán mert az úszás kötelező tananyag és benne van a tantervben?

Talán azért, hogy mindenki megtanuljon úszni?

Ha a tanár fürdőnadrágban állna a medence szélén, az elégedetté tenne?

Például azért, mert más mozgásforma, és meg akarják ismertetni mindenkivel.

Például pont azért, hogy akit a szülei nem vittek el úszni tanulni, annak is legyen esélye túlélni egy balesetet. Ami nemcsak hajón történhet, akár az autódat is belökhetik egy balesetben a Dunába.

Az első világháborúban pl. nagy szenzáció volt, hogy a Szent István csatahajó elsüllyedésekor alig haltak meg matrózok. A Monarchiában olyan furcsa dolgot találtak ki, amit más országokban nem: úszni tanították őket. És jé, túlélték, amíg megjött a mentőhajó. Az ellenség meg csodálkozott.

A tanárnak nem az a dolga, hogy ússzon, mert akkor nem tudná a munkáját végezni. Valószínűleg sokkal szívesebben úszna, de nem teheti. A matektanárnak se az a dolga, hogy leüljön a hátsó padba matekpéldákat megoldani.

Itt is hasonló a helyzet,az oké hogy mindenkinek jó ha megtanul úszni,de minek kell cifrázni ilyenekkel hogy hátúszás meg fejes stb.És már második éve úszunk,pedig sztem 1 tanév alatt bőven meg lehet úgy tanulni hogy nem fulladj meg ha esetleg vmi baj ér,és akkor lehetne 2 értelmesebb óránk helyette.

És a hajszárító itt is egy fos -.-"

Nekünk - hála Istennek - csak két évig kellett úsznunk, de valóban horrorisztikus volt. Azt hiszem, nem is magával az úszással van gond, hanem a körülményekkel.

A harmadik-negyedik osztály számomra rettegéssel telt, folyton könyörögtem anyáéknak, hogy írjanak felmentést. Az úszómester amolyan igazi vadállat volt, konkrét terrorban tartotta a gyerekeket, de nemcsak szóban: rángatott meg vízbe is lökött. Mindenki félt a drága hölgytől, hiszen nyilván kilencévesen nem sokan olyan tökösek, hogy ellent merjenek mondani neki. A slusszpoén, hogy ez a nő tanította a kezdő csoportot, ahol szinte mindenki víziszonnyal recegett a medence szélén.

Ahogy telt-múlt az idő, persze elkezdték felszámolni a kezdők csoportját - vagyis elkezdték volna, de két gyerek kivételével mindenkinek halálfélelme volt a brancsban. A kedves edzőnő pedig nyilván a legkézenfekvőbb megoldást választotta: felvezényelt mindenkit a mély vízhez és elvárta, hogy fejeseket ugorjunk - miközben a legtöbben még mellig érő vízben is rettegtek. Olyan opció, hogy nem ugrasz, nem volt, ugyanis a tanárnő nem hagyta. Ha valaki mégis sírógörcsöt kapott, ordítozni kezdett vele.

Tehát ilyen elmebetegre SOHA, semmilyen körülmények között nem szabadna kisgyerekekből álló csoportot bízni. Mai, 14 éves fejjel nekem is furcsa visszagondolni ezekre az időkre, de könyörgöm, az ember nem tud kiállni magáért, mikor még ki se lépett a tojáshéjból! Ha ma lennék ott, biztosan nem hagynám, hogy rángasson, beszólogasson, pláne vízbe lökdössön (!), mert szerintem ilyen "tanár" egy fikarcnyi tiszteletet sem érdemel. A másik csoport edzőjét mindenki kedvelte, mert kedves és határozott volt, nem pedig arrogáns.

Az utolsó hozzászóló orbitális, botrányos, hatalmas hülyeséget írt.

Az úszás nemhogy segít a gerincferdülésen, egyenesen rontja azt - legalábbis amíg a csontosodás nem fejeződik be, addig biztosan.