Otthagyom az egyetemet, jó döntés, munka?

Szia!

Én nagyon nem javaslom!

A barátom hasonló cipőben járt, mint te, és 1,5 évig nem volt semmilyen munkája, maximum 1-2 alkalmi, borzasztóan kevés fizetéssel..

Mindenhova diákokat keresnek, egy érettségi kb. már semmit sem ér, és, ha esetleg felvesznek, akkor is nagyon minimális a fizetés ,rengeteg gürizéssel.

Azt javaslom,hogy nézegess OKJ tanfolyamokat, ezek ingyenesek, ezen kívül sok iskola van ,ahova még mindig be tudsz iratkozni, hátha találsz köztük olyat,ami tetszik!

Ha nincs semmi, én akkor is azt javaslom,hogy legalább ezt a félévet próbáld meg teljesíteni, aztán ,ha azután is úgy érzed, hogy egyáltalán nem a te világod, csak akkor hagyd abba!

Egyértelmű, hogy hagyd ott az iskolát HA nem szereted azt tanulni amit tanulsz, HA nem szeretnéd azt csinálni amire ott felkészítenek, HA a szüleid akarták hogy odamenj.

Érettségivel is el lehet helyezkedni. Végül is akármit csinálhatsz amihez nem kell szakképzettség, mert ez úgy is csak egy átmeneti időszak lesz, amíg kitalálod mi szeretnél lenni. Szóval addig lehetsz az adminisztrátortól a felszolgálón át a fogdmeg legényig bármi. A lényeg, hogy a saját életedet éld, ne azt amit mások elvárnak tőled!

"A barátom hasonló cipőben járt, mint te, és 1,5 évig nem volt semmilyen munkája, maximum 1-2 alkalmi, borzasztóan kevés fizetéssel.. "

Első vagyok: szerintem egyről beszélünk. Igen, ilyen az érettségivel való munkakeresés. De ez nem biztos, hogy elvesztegetett idő a barátod életében. Más az, amikor valakit kényszerítenek arra, hogy csináljon valamit, ami nehéz, és más eredményt ad az, amikor maga is megtapasztalja, hogy muszáj szembe menni azzal, ami nehéz, mert másképp nem jutok egyről a kettőre. Más a motiváció, más erők mozognak. Lehet, hogy a kérdező marad az egyetemen, talán el is végzi, közben szidja a családját, mert ebbe kényszerítették, boldogtalan, mert nem úgy lépett, ahogy a szíve diktálta. És az is lehet, hogy otthagyja, keresgél 1-2 évet, nem talál semmit, majd azt mondja, egye fene, nézzük, mit lehet tanulni, nekimegyek... és akkor már a saját akarata viszi előre. Szerintem nem az a fontos, hogy mikor lesz valaki diplomás, hanem az, hogy ahogy felnő, milyen ember lesz belőle. Nem az a fontos, hogy 25 évesen legyen a kezében egy papír, hanem az, hogy amikor a tükörbe néz, tudja, hogy Ő döntött a saját életéről, és a jövőben is Ő fog, tervez, kivitelez, szervez és következtetéseket von le. FEjlődik a jelleme ezáltal.