Miért van ez? Miért csinálják sokan így?

Úgy érzem, az egyetemisták zöme utolsó egy-két nap tanul a vizsgákra és a zh-kra, akkor viszont reggeltől sokszor éjjelig.

Csak én érzem ezt mazochizmusnak? Szerintem ez lutri, hogy megmarad-e egyáltalán a vizsgáig/zh-ig, hosszútávon pedig főleg... Ezen felül stresszelő lehet így tanulni. Közben pedig nyavalyognak, hogy jajj milyen nehéz, miért kell őket szívatni, a tanárnak miért nem az az érdeke, hogy átmenjenek?

Nos, aki kemény műszaki vagy kemény egyéb képzésre jár, az ne vegye magára, hallottam, hogy ott egyszerűen idő, nap nincs több, szenvednek keményen.

A könnyebb szakokra járókra vonatkozik kérdésem, ahol nincs 30 beadandó év közben, "csak" heti 2 zh van, vizsgaidőszakban heti 1-2 vizsga.

Azokra SE vonatkozik, akik suli mellett dolgoznak, vagy anyjuk egyedül neveli kettejüket és a tesójukra vigyáznak stb.

Meglepődtem, milyen könnyen és jó jegyekkel jutottam túl az első egyetemi félévemen.

Szerintem azért, mert nem túlzottan halogatok. Ha valami nehéz, még inkább stresszel a tudat, hogy ott van, és még kevésbé halogatom.

A tárgyak felét egyszer vagy kétszer óra után is átolvastam. A vizsgákra, zh-kra 4-7 nappal előttük kezdtem készülni. Ha kettő volt, akkor mindkettőre, jól is esett, hogy egy nap nemcsak egy dologgal foglalkozok (nem szeretem a monotóniát :)).

Viszont vizsga előtti esténként nagyban chat-eltem, filmeztem, mert megtehettem. Másnap ötös vizsgát írtam. Azért mert minden nap mondjuk déltől 4-6-ig tanultam, előtte-utána lazítás, és nem az utolsó 24 órában akartam bevágni.

Amikor pedig átolvastam az aznapi anyagot, akkor 1-2 órát vett igénybe. Előtte vagy utána beülhettem valahova, este filmezhettem, nem érzem, hogy túlterheltem volna magam.

Nem értem, miért kell leszólni, strébernek nézni? Meg azt se értem, miért van az, hogy nem nagyon látok még ilyen embereket.