Hol jobb lakni egyetemistaként? Albérletben vagy kollégiumban?

Ha lenne elég pénzem szerintem akkor sem mennék albérletbe. Tény, hogy első körben random emberekkel kerülsz össze, ez benne a kockázat. De ha olyan emberekkel kerülsz egy helyre, akikkel megvan a közös hang....

Ha bulizni akarsz, akkor tudsz keresni pár ember és helyben partyzhattok, ha tanulni akarsz lemész a tanulószobába és tanulsz. Ez az egészben a legszebb. Te döntöd el, hogy mit akarsz és mit nem. Az albérletben tény, hogy több a személyes tered, de nincs annyi lehetőséged sem. Amit az első válaszoló is írt, a tanulmányaidhoz sokkal könnyebben és hamarabb találsz segítséget.

Ez rajtad múlik. Koli olcsóbb, albérlet azért nyílván drágább. Én ismerem magamat és tudom, hogy nem bírnám a kollégiumot. Túl sok ember, túl nagy nyüzsgés. Az, hogy te amikor tanulni szeretnél meg ilyesmi, elvonulsz a könyvtárba, tanulószobába, akkor csak kinéznek a többiek, hogy sosem vagy ott velük...

Én jobban szeretem az albérletet, sokkal jobban a magam ura lehetek.

"Az, hogy te amikor tanulni szeretnél meg ilyesmi, elvonulsz a könyvtárba, tanulószobába, akkor csak kinéznek a többiek, hogy sosem vagy ott velük... "

Szerintem te még nem voltál kollégiumban, illetve nem tudom miféle egyetemre járhatsz.

Nálunk az egyetemre felnőtt emberek járnak, van mindenkinek nagyobb gondja is mint XY ember mikor mennyit tanul. Amikor szeptemberben felkerültem egyetemre ez fel is tűnt, hogy nincs semmiféle gyerekes baromság (piszkálódás). Mindenki lesz.rja, hogy a másik szegény/gazdag/okos/hülye/tanul/nem tanul stb stb.

Illetve én egy elég rossz hírű koleszba kerültem (elég bulizós kolesz), de itt mégsem állatok laknak. Abszolút senki nem nézi, hogy te most bulizol e vagy nem. Ezt nehéz így elmagyarázni, ki kell próbálni.

De én akkor sem fizetnék háromszor annyit a lakhatásért.

Én minden felsőoktatásba bekerülőnek azt szoktam tanácsolni, hogy próbálják meg a kolit és ha nem megy még mindig ki lehet iratkozni és el lehet menni albérletbe. Egy olyan városban, ahol van egyetem, azért nem túl olcsó egy albérlet. Többnyire a családok csak úgy tudják kigazdálkodni, hogy más egyetemistákkal költöztetik össze a gyereket, amiben ugyanúgy ott van a rizikó, hogy olyan lakótársakat fogsz ki, akikkel nem megy az együttélés.

Mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya. Én hatalmas hátránynak tartom azt, hogy kimarad az ember az igazi koleszos életből, amikor összefognak spontán 10-en és főznek egy nagy adag pörköltet, közben elbeszélgetnek, hülyéskednek, iszogatnak, aztán visszamegy mindenki a saját a tanulni valójához. Vagy amikor valami nem megy és évfolyamos össznépi tanácsot tartanak a folyosón, hogy hogyan is kéne egy-egy feladatot megcsinálni, mert igen, éppen az a szép a kollégista életben, hogy bármikor bármi bajod van MINDIG van valaki, aki tud segíteni. Ha rossz emberhez mész, akkor ő tovább küldd, hogy xy ebből nagyon jó volt, próbálkozz nála!

Könnyebb információhoz jutni a tanárokról, egy egy zh-ról és vizsgáról, szóval szerintem előnyösebb. Egy egyetemen pedig senki nem fog azzal foglalkozni, hogy te mennyit tanulsz és mennyit bulizol! Tudni kell nemet mondani és elvan intézve!

6. vagyok.

Az utolsónak is igaza van, segítség meg közös élmények szempontjából tényleg jobb a koli.

De az első évben nagyon nagyon sok egyetemen nem kapsz kolit. Nem érdeklik, hogy fél árva vagy, anyád egyedül nevel 120k fizetésből és az ország másik végében laksz, akkor sem.

Majd esetleg 3. félévtől. De addigra már lehet megszeretted az albérletes életet.

Én továbbra is tartom magam ahhoz, hogy nem vagyok egy partiállat és pont az, hogy 10en ott főzünk, na erre rohadtul nem vágyom. Ez van, én ilyen vagyok.

Azt se értettem soha, hogy vagytok 2en,3an,4en egy szobában, jön hozzád a barátnőd, és ti ott dugtok az ágyban, és az összes lakótársad meg ott van melletted a szobában? Hagy csináljuk már akkor, amikor akarjuk. Kettesben. Még meg fogom várni, amíg az összes lakótársam lelép. Meg megkérem őket, hogy bocs, menjetek már ki, meg aludjatok már ma éjszaka máshol, mert kettesben akarok lenni a barátnőmmel. Aha, persze...