Hogyan tudnám megszívatni a magyartanáromat?

Köszönöm a válaszokat, legalábbis azokat, amik tisztességesen a kérdésre válaszoltak. A többire igazából nem voltam kíváncsi, de ez van...

IGen, a tanár azt javasolta, hogy írjunk puskát. MIért? Mert összefoglaljuk vele saját magunknak az anyag lényegét. Higgyétek el, hogy pedagógiailag ez egy remek módszer... Tapasztalat. Mellesleg tényleg nem puskáztam, mert rendszeresen tanulok minden órára, az átlagaim is rendszeresen 4 fölött vannak, így azt hiszem, hogy nyugodtan el lehet hinni, hogy nem vagyok egy utolsó kis hülye gyerek...

Ismeri a szüleimet már nagyon régről, szomszédok voltak anno. Csakhogy nem tartják a kapcsolatot, ráadásul a szüleim magázzák...

Hogy álltam bosszút? Rendkívül alpári, de egyszerű módszerrel. Rejtvényt fejtettem órán... Ezt csak az érti, aki ismeri a tanáromat. A vége az volt, hogy sírva rohant ki a tanteremből és nem tudott menni vagy negyed órán keresztül a következő órájára. Persze én nem szóltam be neki meg semmi, csak rejtvényt fejtettem, így nem sértettem meg vagy valami. De mondom, ezt csak az értheti, aki ott volt és látta az esetet. Az az igazság, hogy én már el is felejtettem a dolgot egészen a múlt hétig. Csakhogy akkor összefutottunk és elég kötekedő hangnemben beszélt velem. Elhordott minden gerinctelen féregnek stb, pedig látszólag tavaly már békében váltunk el. De hát az van...

Ja és megkérem azt a kommentelőt, aki a szüleimre tett rosszindulatú megjegyzést, hogy legközelebb kerülje a hasonló megnyilvánulásokat, mert úgy gondolom, hogy nem a szüleim viselkedését vagy egyéb tetteit utánzom le, hanem önálló, önálló döntéseket hozó személy vagyok.

Természetesen megtudhatod:)

Lényegében semmi. Az első 2-3 hónapban nagyon fújtunk egymásra, bár engem nem viselt meg különösebben idegileg. Valamikor november táján aztán elszakadt nála a cérna és hívatott. Sírva mondta, hogy már nem tudja, hogy miért vagyok ilyen vele, miért nem törődök azzal, amit mond. Mondta, hogy hónapok óta szabályosan rémálmai vannak velem kapcsolatban, és teljesen kikészült idegileg. Ekkor már megsajnáltam és úgy éreztem, hogy végeztem ezzel az üggyel, mert elégtételt kaptam. Elmondtam neki őszintén és higgadtan, hogy a fentebb leírt események miatt vagyok ilyen vele, mert az nagyon megalázó volt számomra. Ekkor szintén könnyes szemmel ezt mondta: "A világ egyik legnagyszerűbb és legjobb dolga a megbocsájtás. Könyörgöm, hogy te is próbálj meg nekem megbocsájtani". Mondtam neki, hogy ezen ne múljék, én mindent meg fogok tenni. Ezzel annyiba is maradt, de a kapcsolatunk csak olyan szinten javult, hogy nem piszkáltuk egymást.

Aztán április végén újabb fordulóponthoz érkeztünk. Sajnálatos módon elhunyt az egyik közeli rokonom, akit a Tnő is jól ismert. A temetés előtt tett egy két szúrós megjegyzést a régebbi ügyeinkkel kapcsolatban, majd a szertartás után odamentem hozzá és- ahogy ő is- én is bocsánatot kértem tőle mindenért. Ekkora megint sírt egy jót, majd lelépett. Azóta újra olyan jó a kapcsolatunk, mint egy jó évvel azelőtt volt.