Hogyan vegyem rá magamat, hogy leüljek és tanuljak/házit készítsek?

Ezt hívják fásultságnak. Én 2003-ban kezdtem el a fősulit és sokkal nagyobb szerencsém volt, mint neked (két szakot is tanulhattam ingyen, felvettem egy fizetős szakot és elvégeztem az egyik szakom lebutított változatát, amely felsőfokú szakképzés volt, ezt csak azért, hogy több ösztöndíjat kapjak).

Volt két szemeszterem, amikor négy helyre is kellett tanulni. Az órarendem fullos volt, hétfő kora reggeltől csütörtök estig, pénteken meg jöttek a nyelvi órák reggel 8-től délután fél 4-ig.

Az albérletben (ez mák!) négy olyan emberrel laktam, akiknek valamelyik szakja egyezett az enyémmel (kivéve a fizetős szakom). Sokszor közösen tanultunk, félig buliszerűen. Készítettünk kaját, és ha nem volt tételekre bontva az anyag, akkor mi kisebb darabokra bontottuk. Minden tananyagrészre meghatároztunk magunknak valamennyi időt (általában 30-40 percet), kimentünk cigizni, majd kérdezgettük egymást, de beszélgettünk is más témáról. Bizonyos tanegységeknél ez jó megoldásnak bizonyult, pl. amikor évszámokat és fogalmakat kellett bebiflázni történelemkollokviumra. Szóval ez a csoportos tanulás egyben közös móka és közös szenvedés is.

Volt, hogy a vizsgaidőszakomban szenvedtem a sok tanulnivalótól, eleinte a szobámban ültem és akármit csináltam, minden elterelte a figyelmemet. A hat év alatt kidolgoztam egy módszert, amely sikeresnek bizonyult. Szorgalmi időszakban a lehető legtöbb órára bejártam, a lyukasórákban könyvtáraztam és a kötelezőket olvastam. Este, ha volt energiám, átolvastam egyszer az aznapi jegyzeteimet. Kifejlesztettem egy (szerintem jó) rövidítési módszert, ennek törin nagy hasznát vettem, így gyorsan tudtam áttekinthető jegyzeteket kreálni órán. Ha nem volt energiám már aznap este, hétvégén ismételtem át röviden az anyagot, és megpróbáltam visszaemlékezni rá, hogy mit mondott a tanár. A jegyzeteket drága füzetekbe írtam, amelyekből könnyen kiemelhetőek voltak a lapok, a végükre meg hívószavakat jegyzeteltem átismétlésnél. Ha volt némi szabadidőm (pl. utazás), előszedtem a jegyzeteket és csak a végén lévő hívószavakat figyeltem, ez alapján próbáltam "rekonstruálni" az anyagot.

Vizsga előtt így elég volt 1-2-3 nap, hogy felkészüljek normálisan, nyugodt tempóban, s úgy, hogy hiába figyeltem sokszor másra, a hívószavak miatt össze tudtam rakni az ismeretanyag nagyját. Ezalatt a rövid felkészítési idő alatt másképp is össze tudtam rendszerezni az anyagot (volt olyan tanár, aki sosem a tételeket kérdezte A-tól Z-ig, hanem mondjuk a 9. tétel és a 17. tétel közötti összefüggéseket kérte számon). Engem sikerélménnyel töltött el, amikor a szeptember közepén elmondott anyagra szinte szó szerint emlékeztem a vizsga alatt, ez meghozta olykor a kedvem a tanuláshoz.

Szóval szerintem a megoldás az lenne, ha nem vizsga előtt tanulsz közvetlenül, hanem apránként, főleg a szorgalmi időszakban próbálod a tudásodat összerakni. És készíthetnél egy időrendi tervet is: pl. hétfő este angol irodalom, kedd este nyelvészet, szerda este politológia, csütörtök este lazulás, péntek este közgazdaságtan, hétvége ismétlés.

Persze ez házi feladatokra nem igazán jó megoldás, annak neki kell esni.

Ha rendszeresen mozogsz napi 30-40 percet, az is meghozza a kedvedet a tanuláshoz, elég, ha eltáncikálsz egy kis zenére, nálam ez jó stresszoldó volt.

Végül: ha nagyon beleunsz, menj el külföldre 1 vagy 2 szemeszterre, ott annyira nem kell tanulni Erasmusos diákként, mert úgyis átengednek a vizsgákon. Miután négy szakot vittem a két szemeszterben, meguntam és elmentem lazulni Angliába. Persze ehhez szerencse is kell, meg némi apanázs.