Valaki küldjön el tanulni légyszíves?

Az a helyzet, hogy most kezdtem egy "nehéz" gimit, és teljesen elment a kedvem a tanulástól. (Általánosban jól tanultam, 4,8 volt az átlagom évvégén) Most hiányoztam egy hetet a suliból, itthon voltam egész héten. Kicsit kipihentem magam, de tanulni semmi kedvem. Most kértem el a házit, még így sincs meg mindegyik, úgyhogy sokat kell tanulni, de szeretnék gyorsan és hatásosan végezni mindennel. De nem tudom rávenni magam egyszerűen. Utálom a sulit, utálom az osztálytársaimat a házit is alig akarták leírni. Nem akarok oda járni, de apa szerint majd megszokom, és nem engedik hogy átmenjek másik suliba, mert ez nehéz, ezt sokra fogom vinni (amikor a diplomások is hajléktalanok, igaza van, nagyon sokra fogom vinni...) Sosem szerettem tanulni, mindig csak muszájból, és rövid memóriába. Így is éjjel 11-kor szoktam rávenni magam hétköznap hogy tanuljak, egyszerűen elmegy tőle az életkedvem, tudom hogy semmi hasznát nem fogom venni. És (nem vagyok elkényeztetve, szigorúan nevelnek talán emiatt is van) egyszerűen nem tudok olyan dolgokat csinálni amihez nincs kedvem. És a tanulás, és az iskolába járás is egy ilyen dolog. Pedig szeretnék diplomát, meg szeretném ezt a gimit befejezni csak azért, hogy tudjak majd mivel dicsekedni és hogy anyáék büszkék legyenek rám. Ezért tanulok, de csak anyáéknak, de őket sem mintha érdekelné, megdicsérnek ha jó jegyeket hozok, néha elmesélik nagyanyámnak és ennyi. Utána már le se sz.rják (elnézést a kifejezésért), de azért hajtanak hogy tanuljak... Olyan elegem van, fáradt vagyok egész héten 04.30-kor kelek mert 1 óra busszal az út a suliba+előtte itthonról fél óra gyalog a buszmegálló onnan pedig még egy 15 perc a suliig. A suliban is azért közösítenek ki mert nem tudok labdajátékokat játszani, béna vagyok, ott ordibálnak velem a tornaterembe vagy az udvaron. A labdát se passzolják nekem hiába futok meg nyújtom a kezem, de azért kiabálnak hogy csináljak valamit... Légyszives, kérlek titeket hogy mondjatok valamit amitől most leülök tanulni és szívesen is tanulok, mert a jövőröl semmi elképzelésem, és ahogy fent is írtam, csak dicsekvésre jó :( Tudom, ne panaszkodjak, rengetegen dolgoznak úgy hogy nem akarják, de én extra lusta vagyok. Humán tagozatos vagyok ráadásul, emelt töri, magyar, pedig én a reál tantárgyakat szeretem (azért jöttem ebbe a suliba mert ide vettek fel, nem ide akartam amúgy jönni). Na jó, abból is csak a fizikát. Szóljatok már be keményen vagy meséljetek ilyen történeteket hogy nektek is rossz/rossz volt hogy ne érezzem magam egyedül (pedig tudom hogy nem én vagyok az egyetlen) Anyáék csak annyit mondanak hogy menjek tanulni. Hát képzelhetitek mennyire hatásos... ilyenkor csak röhögök egy jót és meresztem tovább a seggem :( Még annyit, hogy a nővérem jól tanult gimibe (gyenge gimibe járt) és most hozzá akarnak hasonlítani hogy persze ő mennyire szerette... nem értik meg, hogy ez más suli és hogy én nem szeretek tanulni.