Felsőoktatásban tanulók! Ti hogyan fogjátok fel a tanulás kérdését?

Én is nagy reményekkel vágtam bele a felsőoktatásba. Elképzeltem, hogy majd lesz ösztöndíjam, jól fogok tanulni, mindent megteszek... Aztán igen hamar rájöttem, hogy ez nem így működik. Hiába tettem meg mindent, már az első félévben katasztrofálisan lemaradtam. Nekem annyiból volt jobb a helyzetem, hogy előtte nem volt sikeres periódus, ahogy bekerültem az egyetemre, rögtön szembesültem azzal, hogy a leggyengébbek között vagyok. Az első vizsgaidőszakomon átvergődtem magamat, sikerült is valahogy, csak a mi szakunkon a tanárok az embereket a tanulmányi eredményük alapján kategorizálták. Így én a hülyék közé kerültem, onnan meg már nem volt kiút: később hiába jöttek olyan tárgyak, ahol már az éppen csak 2-esnél többre is lett volna esélyem, sosem kaptam meg. Nem is erőltettem olyan nagyon a tanulást, mert nem volt semmi eredménye. Akármit csináltam, éppen csak 2-es voltam és fogalmam sem volt az anyagról a korábbi hiányosságok miatt, amit folyamatosan görgettem magam előtt. Végül két év alatt láttam be, hogy nem nekem való ez az egyetemesdi, a képességeim nem olyanok, hogy ebből bármi is legyen. Nem akartam 5-6 évig az állami támogatásból lébecoló senki lenni, ezért otthagytam az egészet.

Egyszer mindenkinek szembesülnie kell a képességei végső határaival. Te lehet, hogy most érted el ezt a szintet. El kell fogadnod, hogy most, ebben a helyzetben ennyire vagy képes. Nem kell a korábbi félévekhez hasonlítani, mert más a helyzet, mások a tárgyak, öregedtél is. De egyúttal nem is kell messzemenő következtetéseket levonni, mert könnyen lehet, hogy a következő félévekben értelmesebb tanárokat fogsz ki, aztán megint lesz ösztöndíjad. Azt kell elfogadni, hogy most ilyen, aztán majd lehet, hogy lesz jobb is.

Én is maximalista vagyok. Nem szorulnék rá az ösztöndíjra, de jól jön, és tetszik, hogy megdolgozok a pénzért.

Nekem eddig jó tapasztalataim voltak. Mármint úgy érzem, hogy a felkészültségemnek megfelelő jegyet kaptam. Pedig rengeteg tanárról hallottam rosszakat, de nekem mindegyik pozitív csalódás volt.