Milyen érzés osztályelsőnek lenni?

"Miért azok?" - vannak céljaim :)

" Könnyedén eléritek ezt, vagy sokat kell hozzá tanulnotok?" - utóbbi. Van, hogy 4-kor állok neki, és 9-kor még a könyv fölött vagyok...

"Kaptok-e jutalmat a jó jegyért otthon, illetve büntetést a rosszért" - nem

"Osztálytársak hogyan viszonyulnak hozzátok?" - vannak akik szó szerint gyűlölnek emiatt. Persze jól jövök nekik, mikor dogát írunk...

"Osztálytársak hogyan viszonyulnak hozzátok?" - nálunk ilyen nincs.

Amúgy nem vagyok kitűnő, vannak olyan tantárgyak, amikből bármennyit is erőlködöm, nem leszek soha ötös (pl matek, kémia, fizika). A szüleimnek nincsen diplomájuk.

A 13 évem alatt sosem voltam osztályelső, mégcsak olyan kirívóan jó tanuló sem. Jelenleg főiskolán viszont nem osztály, hanem iskolaelsők közé tartozom, ez a bizonyíték arra, hogy az embernek minden sokkal jobban megy, ha azt tanulja, amit szeret és nem azt, amit rákényszerítenek! :) Persze itt is van ami nem a legjobb, de ez van.

Azért vagyok jó tanuló, mert szeretnék jó lenni a szakmában, sok munkahely érdeklődik a felsőoktatási intézményeknél a jobb tanulók iránt. Az motivál, hogy így majd talán nem kell hosszú hónapokig melót keresnem. Mérnöknek tanulok, nálunk a tanárok többsége gyakorló mérnök, stb. Tehát a könnyebb munkavállalás motivál, mert ad egy löketet, ha valaki beajánl valahova az eredményeim hatására.

Egyáltalán nem érem el könnyedén, nagyon sokat kell tennem érte, de mellette van magánéletem, párom, baráti társaságom, szóval így abszolút megéri! :)

Itthon nem kapok jutalmat egyáltalán, magamért tanulok. Általában velem sírnak a szüleim ha valami nem sikerül, illetve velem örülnek, ha sikerül!:) Nem szidnak és nem is szidtak soha, mert tudják, hogy engem a kudarc amúgy is "megvisel", nem kell rádobni még egy lapáttal. Megrázom magam és kijavítom, nem kell hogy mondjanak bármit is.

Csoporttársaim között megoszlanak a vélemények, valaki nagyon irigy és utál, valaki maximálisan mellettem áll és támogat.

Én az ösztöndíjamat évnyitón vehettem át sok száz gólya, a tanári kar, rengeteg felsőbb éves ismerős és már sok sok évet megélt diplomások, iletve az egész iskolavezetés előtt. Remegett kezem-lábam, de iszonyatosan jó érzés volt. A barátaim az egyetemről öröm ujjongásban törtek ki, amikor kimondták a nevemet, ami különösen jól esett, vigyorra húzta a számat. Iszonyatosan jó érzés volt. Már csak azért is, mert hatalmas visszajelzés, hogy megérte a rengeteg belefektetett munka, illetve a barátaim ott álltak mögöttem és osztoztak az örömömben. Rengeteg gratulációt kaptam, stb. :)

Szüleimnek diplomájuk van.