Mit tegyek ebben a helyzetben? Pornó másodikban?

Tényleg gáz. Viszont nem tudom mit lehet ez ellen tenni. Elzárni nem lehet őket más korosztályoktól, ráadásul ez más szempontból elég gáz lenne. Az én időmben mi is haverkodtunk néha nagyobbakkal, szerintem ez önmagában természetes dolog, és kell is a normális szocializációhoz.

Nehéz ügy..

Én 3.-ig falun laktam és egyenesen utáltam. De nem a suli miatt. Az összes idióta gyerek miatt. Ott is pont az volt a helyzet mint nálatok. Mondjuk most hogy nagyobb házat vettünk és a város legjobb suliába járok szörnyen sokat javult a helyzet. A falusi iskolában a legtöbb anyuka leszarta hogy a gyerekével mi van. És a maradék szülő meg már semmit se tudott tenni még ha az igazgatóval is beszéltek meg ilyenek.

Most már sokkal jobb a közérzetem így 7. osztályban. Nálunk a felsősök nem foglalkoznak a kicsikkel max ha valami baj van. Nálunk sincsenek olyan sok szabályok de ami van azt be kell tartani..

Bocsi hogy ezt mondom, de nemigen van megoldás. Ha nem tudtok a közelben (városon belül) másik iskolát és megismertetném a gyerekemmel a rossz dolgoknak a helyes oldalát. Mármint hogy belássa hogy hülyeség amit egyesek művelnek. Mondjuk ez csak az én véleményem, biztos találsz hatásos megoldást.:)

Tényleg sajnálom hogy ez van nálatok. Tudom milyen rossz.:S

Sajnos a problémád általános. Ma már szociológusok véleménye, hogy a gyereket nem a szülő, nem az iskola, hanem a korosztálya neveli.

Először is utána kellene nézni annak az igazgatóinak, mégpedig az igazgatónál. Kellő tisztelettel, de annál határozottabban érdeklődni lehetne, miért fűnyíróelv szerint adta az intőt. El kellene érni a visszavonását (mindegy hogyan, az igazgató találja ki, hogyan nem fog csökkenni a renoméja). És utánanézni, lehet-e fellebbezni.

Azt gondolom, azt is lehet jelezni az igazgatónak, hogy a gyermek igazságérzetének ilyen csorbítása után arra kényszerülsz, hogy minden iskolai anomáliáról írásban tájékoztassad (és ebben az a bizonytalanság is benne van, hogy ki tudja, nem jelented e felügyeleti szerveknek is).

A másik iskola azzal együtt sem elképzelhetetlen, főleg, ha éppen ez az ok a távozásra. Inkább az a kérdés, ott milyen a közösség, és ezzel eléred-e a célod. Ezekre egy pszichológus tudna válaszolni a körülmények ismeretében.

A fiadnak is elmagyarázhatod, hogy egyrészt az igazgatói igazságtalan, de ugyanakkor az életben az igazságtalanság nem ritka, ezért múlik sok azon, mit teszünk. Azt is elmondhatod neki, hogy még ebben a közegben sem szeretnéd, ha hozzájuk kezdene hasonlítani, ezért nem szeretnéd, ha más megoldás nem lévén, új iskolába kényszerülnél vinni őt.

A védekezési technikákat is érdemes megbeszélni vele, hiszen nyilván ebben a legtanácstalanabb. Talán jó gondolat azt mondani, hogy általában nem kell elkülönülnie (ezt gyerek nehezen viseli), barátkozzon, iskolai dolgokban legyen a többiekkel. Viszont ha rossz dolgot tapasztal, azonnal hagyja ott a társaságot, mást ne tegyen, neked pedig részletesen meséje el a történteket. Így tudsz neki segíteni, hogy mi legyen a folytatás. A fő, hogy folyamatosan érezze, mindenben - még a rossz dolgokban is - számíthat rád. Szerintem ez a legfontosabb.