Manapság miért megy valaki tanárnak, miért tanul annak?

Bármiért is, jól gondolja át...

Én mindig is tanár szerettem volna lenni. Már ált. suliban is mindig tanárosat játszottam a barátaimmal. Én csodáltam a tanárokat, mert okosak, gyerekeket tanítanak arra, amit ők is szeretnek.

Ez a fajta imádatom megmaradt a fősulin is, főleg mikor jöttek be a szakmódszertanok. És a gyakorlósuli szuper volt. Alig vártam, hogy rendes tanárként dolgozhassak.

Hát.... kicsit szembe vágott az első fizetésem, hogy a négy évnyi kemény tanulást ennyire értékelik. De én akkor is lelkesen álltam hozzá, igyekszek minél változatosabb órát tartani, csakhogy ez az iskola messze alulmúlja a gyakorlósuli színvonalát, örülök ha van a gyereknél egy papír, amire írhat. Visszapofáznak, nem szeretnek tanulni. És egyre több tanításon kívüli plusz munkát bíznak rád, ingyen. Én most úgy vagyok vele, még 1-2 évig tanítok, "kiélem magam" a pályám. utána keresek mást, ahol tisztelnek, meg elfogadható a fizetésem...

Én ennek ellenére nem bántam meg, lehet végigcsinálnám még egyszer, mert remek dolog tanítani, főleg annak, aki jó iskolába kerül, rendes gyerekekhez. Nekem sajnos nem sikerült.

Illetve azért, mert ha van benned kellő kreativitás, az újdonságra, érdekességekre fogékony gyerekkel hatalmas dolgokra lehetsz képes.

Nekem sajnos elvétve akad 1-2 normális gyerekem, de leírhatatlanul jó érzés, mikor óráról kifele jövet hallom, ahogy mondják egymásnak, de jó óra volt.... És nem azt, hogy jaj már megint x óra van, utána meg z de utálom az egész iskolát...

Szerintem az egyik legszebb hivatás, a tanári csak rendesen nevelt gyerekek is kellenének hozzá.