Hogyan tegyem magam túl ezen?

Ez nálad nem ilyen hullámokban jön? Van amikor gyengül, máskor meg majd belegebed az ember?!

Megint máskor, napokig minden OK.?! Nála ez volt, aztán természetessé vált, hogy külön vagyunk, messze egymástól, és az a hiányérzet is, elfogadható lett. Ez nem a szeretet megszűnése, vagy kisebbedése, hanem egy természetes folyamat szakasza. Vagy mi.

Szia!

Szerintem ez a nagy honvágyad csak azért lehet, mert nincs ami odakötne.Keress barátokat,szerelmet vagy akár egy hobbit, ami lekötné az idődet és a honvágyadat.

Msn, skype nem segít? Az én édesanyám akkor állt először szóba számítógéppel, amikor én külföldre mentem.

Egyedül laksz? Mert az szerintem nagyon lehangoló dolog, pedig én nem is vagyok az a nagyon "szociábilis" típus. Nem tudnál barátokkal összeköltözni? Vagy idegenekkel is akár?

Hú, azért egyedül kemény lehet egy lakásban. Mármint ha sokat laktál zűrös arcokkal, akkor lehet, hogy vágysz rá egy idő után, hogy egyedül élhesd zavartalanul a saját életed, de hozzád hasonló vérmérsékletű emberekkel együtt lakni szerintem sokkal kellemesebb. Gondolom, azért is bérelnek neked egy komplett lakást a szüleid, hogy igazán nyugodtan tudj tanulni, de lehet, hogy jobban éreznéd magad, ha mondjuk egy évfolyamtársaddal laknál. Én építészhallgató voltam, az is azzal jár, hogy folyton az egyetemmel van elfoglalva az ember, de én "sorstársakkal" laktam, egy egyébként tök szépen és igényesen berendezett lakásban, egészen otthon éreztem magam. A húgom meg például (SOTE) első két évben csak a koliban tudott tanulni.

Most én is külföldön vagyok, és a legtöbb itteni barátom hazament már, a lakótársam meg néha elhúz egész hétvégére, olyankor nekem is mindig honvágyam támad :(.

Én most Svájcban.

Az együtt lakásnak nem csak az a formája van ám, amikor állandóan a részeg bulihörcsög lakótárs hányását kell feltakarítani a wc-ből stb., meg eleve nem szükségszerű agyonzsúfolt, minimális igényekre berendezett lakásban együtt lakni sem, ha megengedhet magának többet is az ember. Sőt, elméletileg több ember fejenként ugyanannyi pénzből igényesebb lakást tud fenntartani.

A mostani lakótársam azt mondta, ő azért "emelt rá" a szokásos szobaárra vagy jó 20-25 százalékot, mert nem szeretett volna "tipikus diákokkal" együtt lakni (persze erre meg én mondom, hogy ez azért már nem kicsit svájci mentalitás, hogy ennyire kerüli, hogy esetleg valakit szubjektív okokból kelljen visszautasítania... Spanyolországban amikor a tulaj újat keresett a helyemre, ajtót nyitott a jelentkezőnek, és ha nem volt szimpatikus a ruhája, már vágta is rá az ajtót, hogy "bocs már kiadtam"). Ketten lakunk három bazinagy szobában, feltételek kiosztva és tisztázva, fizetni én egy összegben fizetek neki mondjuk.

Azt elhiszem, hogy nagyon sok olyan ember van, aki nem olyan összeszedett, mint te, és nem is gondolom, hogy különösebben jó ötlet lenne ilyenekkel összeköltöznöd, ha te ennyire precíz vagy az élet minden területén. Viszont azért olyan emberek is vannak sokan, amilyen te vagy; ha netán adódik lehetőség, szerintem ragadd meg. Kevesebb energiába is kerül egyébként egy lakást ketten vagy hárman rendben tartani. Arra figyelj esetleg, hogy nem biztos, hogy aki az élet egy területén nagyon igényes, más dolgokban is az. Én szurkolok neked, tényleg :)