Van itt olyan, aki otthagyta az egyetemet/más irányba váltott és jobban járt vele?

Jogot hallgatok, de gyűlölöm, ennek megfelelően szarul is megy, pedig nem vagyok hülye, de egyszerűen nem tudom magamat megerőszakolni vele. Szülői nyomásra kezdtem el, jó lesz az neked fiam alapon, már az elején abba akartam hagyni, de beetettek, hogy majd aztán jobb lesz, az eleje tényleg unalmas stb. Hát nem lett jobb. Sok más dolog érdekelne, de már egy ideje úgy vagyok vele, hogy inkább rendes állásba elmennék dolgozni is, még tán azt is jobban élvezném, de mindig jön a siránkozás, meg szidnak, hogy semmire sem vagyok jó, fejezzem csak be, majd, ha dolgozok vele az jó lesz, ha mást tanulok az se lesz jó, meg az se megy majd jól, de ebben milyen jó pénz lesz, micsoda presztízsem lesz stb. Kicsit úgy érzem, mintha a szülői vágyakat vetítenék ki rám, mindegy nekem mi a véleményem.

Már az élettől is elveszi lassan a kedvem ez a téma, tényleg egy haszontalan szarnak érzem magam, mert tényleg nem megy valami jól, meg ugye állandóan azt kapom, hogy ha mást csinálok, tiszta szégyen leszek. Meg amúgy is már 22 vagyok, mit akarok én mást.

Nem sima gimis érettségim van, két nyelvet (angol, francia) beszélek felső fokon, szóval tényleg nem vagyok valami retardált szerintem, egyszerűen ez valahogy nem nekem való. Mikor jelentkeztem mondta is egy pár ismerősöm, hogy nem lesz ez testhezálló, de olyan jól belelkesítettek otthon, hogy majd milyen jó lesz, hogy nem foglalkoztam vele, pedig nem volt hülyeség...

Kíváncsi lennék, hogy van-e itt olyan, aki hasonlóan vakvágányra tévedt az egyetemen és otthagyta és nem bánta meg. Ha igen, mesélnél?