Miért fáj az osztálytársaimnak, hogy 11-be szeretnék jó jegyeket félévkor és év végén? Miért kell rögtön lestréberezni azért mert a négyes dogámat ki akarom javítani?

Néha tényleg úgy látom, hogy soha nem fognak felnőni. Egész nap azt hallgatom, hogy miért nincs már pasim, miért tanulok annyit, miért akarok mindent maximálisan? Egyik lánynak az osztályból folyton azon a bizonyos dolgon jár az esze és már nagyon idegesítő, hogy ezt kell hallgatnom állandóan. Komolyan, lehet, hogy én vagyok túl érett, de esküszöm, ezekkel még egy szép, kosztümös történelmi drámáról nem lehet elbeszélgetni, mert ha megkérdezem tőlük, hogy mi a Palota Ékköve, akkor néznek egy nagyot, na de ha a Valóvilágot kérdezem, akkor persze rögtön tudják rá a választ és erről csámcsognak egész nap. Én meg elnézegetem az ilyen szép sorozatokat, a régi meséket, zenéket. Ma is egy lány ott sutyorgott rólam az egyik barátnőmnek, hogy milyen hülye vagyok én, ki akarom javítani a négyest. Uh, legszívesebben bevertem volna a képét... Fiúk közül is van egy olyan dedós srác, aki inkább az ezsét - mert az van neki - másra használná, nem a hülyeségre. Ja, és egy szintén lány o-m ma azzal büszkélkedett, h. puskázással ötöst írt - baz, én puskázás nélkül írok ötöst, tanulok - nem állandóan - és olyan rossz érzés mikor becsúszik egy rossz jegy. Bocs, ha kicsit hosszú lett, ki kellett adnom magamból. =)

Én szívesen ismerkednék, csak nem nagyon jönnek oda hozzám a fiúk, s nem tudom, hogy kezdeményezzek-e. Persze, szeretném ha lenne barátom, mikor pedig diszkót rendeztünk, minden lány azt mondta, hogy jól táncolok. Az az igazság, hogy mindig 3-ra érek haza, temérdek lecke van + egyéb foglalkozások, és nagyon fáradt szoktam lenni ennek ellenére örülnék, ha lenne kihez bújni. Ötös, vagy éppen jó tanulók, hogyan oldjátok meg a szerelmet és a sulit? Tippeket kérlek.