Őrültség 34 évesen nappalira menni mérnökire?

Nekem az a véleményem, hogy egy olyan munkát csinálni életed végéig amit nem szeretsz és gyomorgörccsel mész be egyenes út a szorongáshoz és depresszióhoz. Mindegy mi a hobbid a munka teszi ki az élet nagy részét.

A nyugdíj pedig még olyan messze van, hogy ez sem ad alapot mivel még bőven lesz időd a szakmádban. Lehet, hogy valaki régebb óta csinálja de te lehetsz jobb vagy olyan jó hamarabb.

Tudod mit mondanak, ügyvédből is sok van csak jóból van kevés.

Nem tudom milyen a családi háttered, ezt fontolóra kell venni. Van e párod, gyerekek stb.

Én a helyedben indulás előtt egy kis megtakarítást próbálnék összeszedni, hogy ne diákhitelből kelljen mindent és lehetőleg államira bejutni.

Plusz egy picit lentebb venni az igényeket, ha nincs saját lakásod akkor szobát bérelnék nem albérletet az mindjárt nagy megtakarítás, tehát visszavágni a költségeket a képzés időtartamára, hogy minél kevesebb adósságod legyen.

Ha utána nem cégnél dolgozol hanem irodát nyitnál annak is lesznek költségei.

Én azt mondom vágj bele ha nincs család vagy van de támogatnak benne. Rövid az élet ahhoz, hogy ne azt csináljuk amit szeretnénk.

Részemről is most gondolkodom egyetemen, nálunk nem olyan egyszerű a helyzet, de amikor látok valakit egy hivatásban amiben én is szeretnék lenni még évekkel az érettségi után is elszomorodom, hogy lehetnék itt. Csak félek belevágni, mert minél több idő telik el annál bizonytalanabb vagyok magamban pedig jó tanuló voltam. 26 vagyok most egyébként.

Plusz az a véleményem, hogy tanulni sosem ciki akkor sem ha fiatalabbtól tesszük. El kell fogadni az életben, hogy mindig van aki okosabb. Tanulni kell tőle, aki pedig emiatt megszól az nem barátod nem kell foglalkozz vele. Így ha a korod tartana vissza ne tegye. Sok sikert kívánok neked, remélem megvalósítod a vágyad!

Miért fél mindenki ennyire a levelezőtől amúgy?

Amíg eltartod magad amíg elvégzed arra mész amire szereznél, de nem levelezőn sem ettek még embert (legalábbis itthon (legalábbis tudtommal)).