Tudnátok mesélni a pszichológia/állatorvos/japán szakokról?

Japán szakos vagyok

Én nem fogok tudni kimenni külföldre egyetemi keretek között, de ha te igen, akkor ez egy hatalmas lehetőség, mind nyelvtanulás, mind experience szempontból, szóval nem szabad kihagyni.

Egyébként a nyelv könnyű, csak sokat kell magolni, de ha ráérzel, akkor nem rémes. A kanjikkal igen, kell szenvedni, de hát mit ér a siker, ha nem küzdöttünk meg érte:)

Mindenképp hálás dolog lenne előre megtanulni hozzá japánul valamennyire, mert kezdőként elég gyors lenne a tempó (Heti három japán óránk és egy nyelvgyakorlati óránk van, ebből nekem volt szerencsém a három japán órát egy napra kapni, és úgy végképp gyors a tempó).

Sok cég van, ahol keresnek japánul beszélő embereket, édesanyám is egy ilyen cégnél dolgozik például, tehát ilyeneknél el lehet helyezkedni, de nem ezzel szeretnék foglalkozni a jövőben, szóval tulajdonképpen azért csinálom a szakot, mert élvezzem. És érdekes módon, hiába nincsen motiváció emiatt, mégis könnyen túl tudom élni.

Sok olyan tárgyat tanulunk, ami érdekel, ha gondolod, szívesen részletezem privátban, hátha megjön a kedved!

#3-mas vagyok, megkértem pszichos szobatársnőmet, hogy mondjon nekem pár szót, hátha az is segíthet neked.

Nagyon nehéz, (neki) kevés élvezhető tárgya van, bár attól függ, mi érdekel. Matekstatisztika kínszenvedés, nagyon sokat követelnek, majdnem minden nap éjfélig-kettőig fenn szokott maradni beadandót(!!!) csinálni, és az még nem is a tanulás.

Én azt mondanám, hogy állatorvosira és pszichológiára sokkal nehezebb bejutni. Én általános orvosira készülök, de mindkettő esélyes B opció volt nálam egy időben.

Állatorvosira emelt biológia és emelt kémia érettségi kell, bejutni és bentmaradni is nehéz. Én azt mondanám, hogy ha nem vagy teljesen elhivatott iránta, akkor inkább hagynám.

Pszichológiára (SZTE) jár most barátnőm, tőle vannak biztosabb infóim. Oda is nehéz bejutni, ide jó lesz az emelt biosz + a német (ha végül ezt választod). Bent maradni nem mondanám, hogy könnyű, nyilván tanulni kell, de nem buknak ki hallgatók olyan mértékben egyetemről, mint orvosiról. Szerintem rengeteg felesleges tantárgyuk van, első félévben aki nem emelt bioszos volt, annak az anatómia baromi nehéz, és akkor még ott van a statisztika. Nekik is rengeteg beadandójuk van. Erre a szakra is azt mondanám, hogy hatalmas mértékű elhivatottság kell hozzá, hiszen egy klinikai szakpszichológus kb 11 évig tanul hozzá érettségi után.

Mindkét szak olyan, hogy ha nagyon jó akarsz benne lenni, akkor állandó továbbképzés kell hozzá.

Ha esetleg van rá lehetőséged, akkor január elején szokott lenni pesten az Edukáció, ki szoktak települési az egyetemek diákokkal együtt, lehet tőlük kérdezni, szerintem egyszer érdemes lehet elmenni rá. Nyilván az ilyen rendezvényeken az a céljuk, hogy meggyőzzenek, hogy hozzájuk jelentkezz, de tapasztalataim szerint edukáción közvetlenebbek szoktak lenni, mint nyílt napon, jobban tudsz arról kérdezni, hogy melyik tárgyak könnyebbek/nehezebbek, kiknek ajánlják az egyetemet.

Én pszichológiára jártam. Nem egy könnyű szak, de nem is egy orvosi azért. Az alapképzés nem volt a szívem csücske, de tény, hogy a pszichológia legtöbb ágába nyerhet ott bepillantást az ember. Engem személy szerint pont ez zavart, mert tudtam, hogy egyes irányok nem igazán érdekelnek. A bioszos tárgyakkal én is megszenvedtem, de a statisztika szerintem nem volt vészes (szerencsére nálunk a gyakorlati használatra helyezték a hangsúlyt, nem a matekos elméleti háttérre). A mesterképzésen éreztem azt, hogy végre tényleg azt tanulom, ami érdekel. Utólag azt mondom, hogy jó volt belelátni más irányokba is az alapképzésen, illetve rendesen átlátni az alapokat, de akkor nem élveztem annyira.

Az elhelyezkedés nem egyszerű, főleg akkor nem, ha anyagi segítség nélkül akarsz megélni a fizetésedből. Kezdőként nem lehet elmenni akárhová dolgozni, hiszen gyakorlati tapasztalatod lényegében nincs. Magánba menni pont ezért teljesen szakmaiatlan így. Úgyhogy a legtöbben kezdetben bevállalnak egy rosszabbul fizető állást, és próbálják folyamatosan képezni magukat, szakképzésre járnak (ha felveszik őket és ki tudják fizetni a tandíjat), módszerspecifikus képzéseket csinálnak, stb. A lényeg a tapasztalatszerzés. De a "tipikus" klinikusi/tanácsadói irányok nem egyszerűek, sok időbe, pénzbe és energiába kerülnek.

Egyesek azt hiszik, hogy a pszichológusoknak könnyű, elvégre 15-20 ezreket elkérnek egy-egy ülésért magánban. Csak épp odáig el is kell jutni, fizetni kell közben a többszázezer forintos képzéseket, a magánrendelőt, ha úgy van, akkor az alkalmazottakat, és még meg is kéne élni valamiből. Ha pedig nincs kliens, mert lemondja, vagy mert még nincs is kialakult kliensi köröd, akkor bizony bevételed sincs. Úgyhogy nem olyan egyszerű ez az irány, mint egyesek gondolják, és a lelki megterhelésről még nem is beszéltünk.