Most jöttem gyereknevelésiről tanítani.16 gyerek van az osztályomban, két tanítónőtöl kaptam őket (8 egyiktől,8 másiktól). Elemi harmadikosok, és sehogy nem tudok közös hangot találni velük, az az érzésem, hogy sokszor el akarnak űzni. Mit tegyek?

Kedves kérdező! Mi itt Magyarországon legtöbben magyarul beszélünk. Nehogy már az erdélyi magyar nyelv legyen a mérvadó. :D:D

Most tudtam kicsit újra géphez ülni, olvastam a választ. Egyáltalán nem vagyok haragtartó, nem is haragszom, inkább nem értettem. Nem lesz ott semmi baj, mikor kimarad egy viszonylag hosszabb időszak, mindig nehéz egy kicsit. Amit előző válaszomban írtam, azt tudom ajánlani, lényeg a szigorúság, a következetesség és a szeretet. Nekem azért nincsenek a mai napig fegyelmezési gondjaim, mert mindig az első napon lefektetem a szabályokat, feketén-fehéren, elmondom az elvárásaimat a szülőknek és a gyerekeknek egyaránt. Nem tegeződök a szülőkkel, egyrészt korom miatt, másrészt neveltetésem és bizonyos fokú konzervetivizmusom miatt. Ennek ellenére a szülők is, a gyerekek is szeretnek, s ezt abból tudom, hogy sok olyan tanítványom van, akiknek már a szüleit is tanítottam, meg ha találkozok volt tanítványaimmal, vagy szüleikkel, mindig rámköszönnek, sokan még ma is hálásak, hogy akkor olyan sokat foglalkoztam velük. Pedig egy nagyvárosban tanítok, iskolaváros, így bárhova vihatnék a gyermekeiket. Sokat vagyok velük tanítás után is, ha nem értenek valamit, mindig külön elmagyarázom, sokszor alig tudom elküldeni őket:) Szünetben leülök velük játszani, mindig észreveszem, ha valamelyiküknek valami baja van, s lehetőséget adok, hogy négyszemközt mondhassa el. Amiben tudok, segítek nekik. Mivel már nálunk is elég korlátozottak az anyagi lehetőségek, sokszor veszek nekik játékokat a saját pénzemből, amelyekkel szünetekben játszhatnak. Ha viszont a leckéről van szó, azt nagyon komolyan veszem, ha beígérem, hogy felelünk, akkor felelünk, az értékelésnél megkérdezem, ő hogyan értékeli a feleletét, az osztálytársak hogyan értékelik. Ha valaki nagyon gyenge tanuló, de megtanul valamit, megkapja az ötöst, nem skatulyázom be a gyerekeket. Mindenkit egyforma mércével próbálok mérni, de egy nehéz anyagnál figyelembe veszem azt is, hogy mennyivel több munkájába került megtanulni egy gyengébb képességű gyereknek, mint egy kiváló képességűnek. Egy biztos, mi sokat nevetgélünk, tréfálkozunk, de pontosan tudják, hol a határ, így csak egy pillantás, s máris kezdhetünk a komoly munkához. Hirtelen ennyi jutott eszembe. Jó munkát és szép estét kívánok!