Gáz átmenni egy kevésbé nevesebb egyetemre?

Hosszabb távon szégyelleni fogod. Nem mindegy, hogy az ELTE-n, SZTE-n végez-e valaki vagy a Nyíregyházi Főiskolán. Nem igaz, hogy itthon ne lennének jó egyetemek (SOTE, ELTE, SZTE, PTE mind “jobb” egyetemek, ég és föld a különbség ezek és a vidéki főiskolák között).

Az egyetem nehéz műfaj, majd Karácsonykor meg nyáron kipihened. Parázás helyett inkább tanulj.

"Hosszabb távon szégyelleni fogod."

Otthagytam a bme-t, mert a témavezetőm úgy beszélt velem, mint aki a valagából húzott ki, én meg elküldtem a k.urva anyjába.:) Nem a szakdoga témavezetőm, hanem akinek a kutatásában másodévesként részt akartam venni. Elkezdtem dolgozni a szakmában, majd újra felvételiztem, ezúttal máshova. Átmentem az oe-re. Már doktorandusz vagyok, az előző és a jelenlegi munkahelyemen is a kollégáim túlnyomó többsége bmes volt, sok konferencián velük együtt adok elő, sok kutatásban velük veszek részt, az eltésekkel meg a szegediekkel. Egy percig sem bánom, hogy átjöttem ide, az égadta világon semmivel nem vagyok kevesebb és szerencsére már más sem tud nekem bemesélni hülyeségeket, mint anno, mert tudom, mennyit érek a piacon és a szakmában. Több volt évfolyamtársam, akivel ott kezdtem, akkor szerezte meg az alapszakos papírját, mikor én már doktorira felvételiztem. Nem tudom, hogy ha maradok, csúsztam-e volna, de örülök, hogy nem vesztegettem el éveket ilyesmire, helyette tudtam hajtani az igazi céljaimat. Az egyetem hírneve nem az én hírnevem, de ez az, a publikációkat a nevemmel én írtam, ez az én érdemem, és megsúgom, ezen a ponton mindenki leszarja, hova jártam, mert már rám kíváncsiak. Én büszke vagyok erre és egy percig sem szégyellem. Pont a magamfajtáknak köszönhető, ha egy intézmény presztízse emelkedik a rangsorban és ez szerintem legalább olyan felemelő érzés, mint ott diplomát szerezni, ahol más is ugyanígy kitaposta az utat előtted, hogy te villoghass azzal, honnan van a papírod.

Kis pelyhes 20 évesen én is azt hittem, hogy számít. Szarul is éreztem magam miatta, de abban az egy évben átértékeltem a dolgaimat eléggé. Az sokkal jobban számít, hogy kedvelt a közeget és kihívásnak éld meg a terhelést, ne büntetésnek és basztatásnak. Az meg főleg, hogy ne ellenséges felfújt hólyagokat kelljen elviselni a saját előremeneteled érdekében (ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenki olyan ott, ez csak arra az egyedre vonatkozik, aki ott elintézte, hogy nekem ne legyen könnyű dolgom).

Kívánom mindenkinek, hogy megtalálja a helyét a szakmájában és ne legyen szüksége a saját önigazolása miatt arra, hogy másokat, akik ugyanazzal a diplomával rendelkeznek (vagy akár több, magasabb képzési szinten szerzett papírral), csak máshonnan, ne kelljen lenéznie ahhoz, hogy eredményesnek érezze magát. Szar lesz, mikor egy ilyen emberrel kell együtt dolgoznod vagy akár ő lesz a felettesed, jobb ha időben megtanulod értékelni a dolgokat.