Miért hiszik azt az emberek, hogy csak az megy bölcsészkarra (főleg szabadbölcsészetre) aki semmiben sem jó, és senkinek nem lehet ez a konkrét célja?

Tény, hogy a bejutáshoz nem kell annyira magas ponthatár, mintha orvosnak menne az ember, de szerintem szükséges egy nagyon sajátos észjárás, és töménytelen mennyiségű lexikális tudás, hogy valaki mondjuk doktorálni tudjon filozófiából. Az, hogy nem igényel akkora szorgalmat, mint mondjuk a jog, nem jelenti azt, hogy aki bölcsésznek tanul, butább lenne. Az egyetemre ugyanis a gimis eredmények által kerül be az ember, ahol azért lássuk be, hogy gyakran a szorgalmat előnyben részesítik a valódi tudással szemben. A kettő pedig nem mindig jár kéz a kézben egymással. Ezzel azt akarom mondani, hogy szerintem már egy jobb egyetemre való bejutáshoz alapból kell egy bizonyos intelligencia szint, a választott szak pedig inkább azt mutatja, hogy milyen tudományág érdekli a hallgatót.

Itt, GYK-n is láttam olyan megjegyzést, hogy csak az tanul ilyen területen, aki semmiben sem jó, részben ez adott löketet a kérdés megírására. Nagyon azt tapasztalom, hogy általában a gazdasági szakokon lévő hallgatok nézik le a bölcsészeket, ők nem látják a BTK-s szakok értelmét. Pedig őszintén szerintem egy kereskedelem és marketingre sokkal inkább ráhúzható, hogy az megy oda, akit semmi sem érdekel valójában, és nem annyira szeret gondolkozni, tekintve, hogy idén is tizenx-ezren jelölték meg az országban csak ezt a szakot.

Aki nagyon ellene van a bölcsészeknek, írja már le, hogy pontosan mi a gondja! Néhány értelmesen megfogalmazott ellenvéleményt nagyon szívesen olvasnék a témával kapcsolatban.