Kitünő tanulók! Ti hogy csináljátok h mindig jó jegyet kaptok? Mi a titok? Mennyit tanultok egy nap? Az órán sokat jegyzeteltek vagy elég csak figyelnetek? A kitartás a lényeg?

Nagyon egyénfüggő. Van, aki vért izzad, van, akinek elég, ha figyel az órán.

Nekem ÁLTALÁBAN elég volt az utóbbi, meg az, hogy óra előtti szünetben átfussam az anyagot. Volt 1-2 tárgy, amire SOKAT tanultam (pl. emelt nyelv, emelt matek), de persze, mivel a legtöbb tárgy szinte semmi időt nem vett el, így volt szórakozásra is idő, meg nem is voltam fáradt.

Neked olyasvalakire lenne szükséged, aki vért izzadva éri el a kitűnőt. A kitartás nyilván kulcsfontosságú.

Ki szoktam jegyzetelni az anyagot, hogy legyen egy rövid, letisztult szép jegyzetem és magamtól oldom meg a házit.

Ennyi.

#4

Egyetemista vagyok. Egyetemistaként is a felső 10%-ban vagyok.

3-as voltam.

Csak dolgozat/vizsga előtt tanultam egész gimnáziumban és egyetemen is. Addig pedig órán mindig figyeltem, esetleg suli után egyszer még átolvastam otthon a nehezebb anyagokat (kémia, matek). Sosem volt 4,6 alatt az átlagom.

Ez csak részben technika, részben szorgalom, a nagy része viszont adottság (tehetség).

Én nem vagyok kiemelkedően okos, ahogy magas IQ-m sincs. Csupán jó a rövidtávú memóriám. Ez már adottság. Erre rájön a szorgalom. Vizsga előtt képes voltam reggel 8-tól este 8-ig tanulni, csak enni álltam meg 3x fél órára.. :)

De gimi alatt 50 oldalt szó szerint megtanultam 6-7 óra alatt. Nyilván egyetem alatt már nem szószerint ment, viszont javult az olvasási, az összefüggéseket meglátó technikám, így viszont ugyanúgy tudtam a 4,6 feletti átlagot tartani.

Olyan személyiségem van, hogy ha valamit el szeretnék érni, akkor bármit megteszek annak érdekében, hogy sikerüljön. Kilencedikes voltam, amikor volt egy műtétem. A kórházban töltött idő alatt többször volt olyan vizsgálat a műtét előtt és után is, ami nem a kórteremben, hanem a vizsgálóhelyiségben zajlott. Minden alkalommal volt a szakorvossal 2 orvostanhallgató. Akkor született meg az elhatározás, hogy egyszer én is szeretnék olyan okos (akkor így fogalmaztam meg magamban) lenni, hogy orvostanhallgatókat képezhessek. (Akkor még nyílván nem voltam tisztában azokkal a fogalmakkal, hogy docens, rezidens, illetve nem is láttam bele olyan mélyen egy orvos munkájába.)

Utánajártam, hogy milyen követelményeknek kell megfelelni ahhoz, hogy felvegyenek az orvosira, (illetve volt olyan rokonom, aki fel tudott világosítani azzal kapcsolatban, hogy milyen bizonyítványt kell a tanévek végére összehozni).

Onnantól kezdve nagyon sokat tanultam, minden délutánomat tanulással töltöttem, illetve kémiából, és biológiából magántanárhoz is jártam. Alapvetőleg introvertált vagyok, ezért nem volt sok barátom se, akikkel el tudtam volna járkálni ide-oda, így tanulásra fordítottam az időm túlnyomó részét.

Egy tanárom azt mondta, hogy minél többet tanul valaki, utána annál könnyebben fog menni a tanulás, mert minél több információt tartasz a fejedben, annál jobban meg fogod érteni az összefüggéseket, mert rááll az agy. Ezt egyébként a későbbi tanulmányaim során is tapasztaltam.

Pl. magolni nem nagyon tudok, de ahogy gyógyszertanból elkezdtem magolni a hatóanyagok, és készítmények nevét, az elején nagyon távolinak, megfoghatatlannak éreztem az egészet, de ahogy jutottam egyre csak előre egyre könnyebben ment.

(A latinnal ugyanez volt korábban a helyzet.) Szokták mondani, hogy csak elkezdeni nehéz, utána már alakul.

(Kitöltöttem többféle IQ-tesztet 133 körül van, de nem biztos, hogy reális)

#6

Nem tudtam, hogy a mérnökinformatikus annak számít...