Elítélendő, ha pszichológus végzettséggel coachnak tanulnék inkább?

Végigjártam az egyetemet, PhD hallgató vagyok. Finom utalást kaptam rá, hogy ezzel a szintemmel nem vagyok kutatónak való (én viszont sajnos a rendszert nem szeretném támogatni főleg, úgyhogy örülök, ha végzek és elmehetek a városból is, pedig tanítani nagyon szeretek).

Tavaly óta gondolkodom, de nagyon nehezített a pálya így, hogy rengetegen végeznek. Szépen hangzott annak idején a klinikai pszichológia, de súlyos lelki megterheléssel járna nekem is, még annak ellenére is, hogy az egészségügyben jól fizetnek most már. Tanácsadóként viszont szinte lehetetlen elhelyezkedni. Magánpraxist nyitni nem olyan könnyű, főleg nem pályakezdőként. Rengeteg sorstársam dolgozik minimálbérért iskolapszichológusként, vagy szakértőiben... számomra ez az út elképzelhetetlen, elég jól tudok angolul, hogy elmehessek egy céghez is dolgozni.

Nekem szimpatikus a coaching módszere, főleg a háttértudásommal, ami alapján nem is lennék kókler, mert tudom a határaim, tudom, mi az, ami nem a coaching hatásköre, hanem klinikai szakembert igényel már.Úgy döntöttem, hogy még a PhD vége előtt elvégzek egy coach képzést, utána próbálom beadni az önéletrajzom több helyre is.

Végül is én ismerem a saját határaim, vágyaim, hogy nem tudnék minimálbèrért dolgozni, akkor sem, ha jól érezném magam iskolapszichológusként (már 2. Éve foglalkozom részmunkaidőben gyerekekkel nagyon alacsony összegért).

Úgyhogy nagyon sajnálom, amiért így döntöttem, de amíg az állam nem hajlandó semmit tenni, hogy javuljon a bérek helyzete, addig nem fogok tudni érdemben elhelyezkedni a szakmámban, és inkább a versenyszférát választom.

Sok átsírt éjszaka után jutottam erre a következtetésre, és úgy érzem saját példáimból okulva is tudnék mit tanítani másoknak, rávezetni őket a megoldásra, ha már az én kezem úgymond nem fogta senki.

Jelenleg önismeretre járok és igyekszem elég jóvá válni a szakmámhoz.