Hogyan jellemeznétek az egyetemista létet?

5 év egyetem után:

-az okos egyetemista felfogja, hogy a hatalommal felelősség jár.:D magyarul tudja, hogy kell bánnia a szabadságával. nagyon fontos, hogy meg kell érni arra, hogy tartsd magad nagyon szigorú szabályokhoz, amik a saját mentális egészségedet szolgálják. ilyenekre gondolok: bármennyire is szr, nem szabad halogatni, mert a tízszeresét kapod vissza - csoporttársakra gondolok, akik utolsó pillanatra hagynak mindent, és az a vége, hogy hajnali 6ig csinálják a kiselőadást, alszanak 2 órát, aztán bemennek előadni. csak úgy lehetsz kiegyensúlyozott, ha jól osztod be az idődet, tartod magad a határidőkhöz! én egyszer sem foglalkoztam a tanulmányokkal este 11 után, nekem ez alapvetés volt, és nem is vagyok annyira kiégve mint a többiek.

-a többség dolgozik legalább heti 2 délutánt. ez nagyon fontos a későbbi elhelyezkedés szempontjából. fontos, hogy olyan munkahely legyen, ami megértő a vizsgaidőszakkal. nehéz a munka-egyetem-baráti/szerelmi élet balance, de ha okosan osztod be az idődet, menni fog! szerintem kell a munka, engem sosem vonzott ez a csóró egyetemista sztereotípia, és a negyedik évre már annyi tapasztalatom volt, hogy én diktáltam az órabérem.

-az okos egyetemista bármit megtesz azért, hogy ne vigyen át tantárgyat a következő félévre, nem veszi félvállról.

-sharing is caring. teljesen egymásra vagytok utalva. mindenki segíts, és légy hálás a segítségért, mert egyedül nem megy! mindig foglalkozz a barátaiddal!

-fontos annak az elfogadása, hogy egy porszem vagyunk az univerzumban, amiben eltörpül a vizsgád nehézségének a gondja. a mentális egészséged mindennél fontosabb, egy vizsga sosem élet-halál kérdése. ezt az elején nehéz belátni.

Ha ezeket betartod, akkor is lesz valamennyi stressz, mert hát az élet melyik időszaka nem stresszes, de túllehet élni max 1-2 idegösszeroppanással és akkor egy szép időszakként lehet rá visszatekinteni.

Összességében szabadság, stressz és kihívások.

Most végeztem MSc vel és én azt látom hogy az egyetem minden időszaka egy kicsit más.

Bsc elején bekerülsz egy teljesen más világba, szabad vagy, saját magad tervezhetsz az időddel, ugyanakkor sokan, többek között én is beleestem abba hogy halogattam a dolgokat. Bulik, események és egyebek voltak akkoriban a fontosak ami ahhoz vezetett hogy ZH és vizsgaidőszak alvásmentes napokkal telt és még így is el kellett engednem tárgyakat.

Aztán második-harmadik félév kísérletezéssel telt, hogyan tudom rendszerezni az életemet, kell valami struktúra és rendszer különben nem fog menni az egyetem. Emellett megismertem azokat az embereket akik még mindig a barátaim.

Utánna időszakban rájöttem hogy érdemes többet csinálni, felvettem 35+ kreditet és kezdtem beérni magamat tanulmányilag.

Szakdoga vadászat nagyon stresszes volt és az sem segített hogy a záróvizsga is követte ezt, gyakorlatilag nem volt ebben az időszakban életem és kiégtem a BSc végére.

Msc nél tiszta lappal kezdtem és már okosan futottam neki, emellett elmentem gyakornoknak, hogy legyen releváns munkatapasztalatom az adott területen.

Jóval jobban teljesítettem és sokkal balanszosabb lett az életem.

Arany élet!Főleg koleszban.1967-ben végeztem a BME - n, s az az 5 év volt életem egyik legjobb korszaka.Kolesz a Róbert Károlyon, Fraknó utca , a várban, ahol szmbatonkénti buli Futurama Konc Zsuzsival.Azért félévenként bele kellett "húzni" rendesen, hogy ne legyen bukta.Első év komoly rosta volt és rengetegen kibuktak.Matek és mechanika szigorlat után az Isten se "mentett meg ", hogy mérnök legyêl!

Sokan megszenvedték a s vért izzadva végeztek, tiszta dilisként.Ęn nagyon élveztem.Pénzem is volt 450 ft/ hó társadalmi ösztöndijasként.Akkor ez jó pénz volt, mert egy huszassal a Pipacs bárba is beülhettél!Aranydiplomqs fejlesztőmérnökként azt mondhatom, hogy a legkirályabb dolog a a felelősség mentes egyetemista élet!

Akinek szar az egyetemista élet, az nem odavalõ.

Van élet felsőfokú végzettség nélkül is és nem is rossz!

Ha jót akarsz magadnak levelezőre menj. Én személy szerint annyit szopást spóroltam meg ezzel hogy elképesztő. Például a tanáraink nagyrésze máshogy állt hozzánk, jobban kedveltek és érettebbek,felnőttnek kezeltek, tisztelték hogy sokan közüllünk dolgoznak mellette. Azt is sokszor elmondták, hogy a nappalisokat direkt szivatják,buktatják, mert ők ráérnek és amúgyis csak buliznak stb. Megvan a maga respectje a levelező szaknak.

Cserébe sokkal de sokkal nagyobb felelősséged van! Például lehet hogy egy félévbe csak 4x találkozol összesen egy adott tárgy keretén belül a tanárral, így nehezebb kiismerni, és az anyagot is nagy részekbe adja fel. Ezek önnálló feldolgozása, utána kutatás stb. Ha nincs meg benned a felelősségtudat akkor hamar elfogsz vérezni.

Az órákra bejárást szigorúbban veszik, mint nappalin. Mindenképp látogasd az órákat, mert sokszor ezeken múlik az egész. Legtöb helyen az aláírást ehez kötik (értsd: ha nem jársz ve, nem vizsgázhatsz)

Eleve érdemes bemenni mert azzal is tanulsz, ebben az esetben télleg igaz.

Egy személyes jó tanács még: ha nem szerettél sose tanulni, esetleg már a gimit is úgy nyomtad végig hogy nem foglalkoztál nagyon vele, akkor neked kínkeserves lesz az egyetem.(màr ha bent maradsz az első félév után)

Én személy szerint ilyen voltam, utáltam az egészet, a vizsgaidőszak horror volt, pláne a végén. Kell egy beállítottság hozzá, ha télleg nem szerettél sose tanulni, és utáltad a sulit akkor inkább keress valami munkát vagy végezz el egy rövidebb képzést, de az egyetemet nagyon megkell gondolni. Pláne ha nappalira adod a fejed ami az általam leírtaknál sokszor még 100x rosszabb sok szempontból.

Ne akarj a buli miatt menni! Hidd el, sok helyen az első hónapokba kihullanak az ilyen arcok. Ha bulizni akarsz, ahoz nemkell egyetemre menni.