Miért megy ennyire nehezen a gyerekeknek a matek?

Nyilván több oka van.

Egyrészt a mai gyerekek már egészen más közegben nőnek fel. Az én nyolcéves lányom pl., amíg az anyjával élt, mindennap annyit nyomkodhatta a telefonját, amennyit akarta, korlátlanul szörfölgethetett az interneten (8 évesen!), meg naphosszat nézte az idióta műsorokat a Nickelodeonon. Olvasni utál és azt sem igazán szereti, ha neki olvasnak mesét, diafilmekről meg még nem is hallott szerintem, és nem igazán tudja magát egyedül elfoglalni, inkább elvárja, hogy szórakoztatva legyen. (Amióta velem él, telefonból és tévéből sokkal kevesebbet kap, az internet meg teljesen ki lett lőve. Ennek ellenére még mindig alapvetően meghatározza a plüssfiguráival való játékot az, hogy mit lát és hall a tévében.) Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a mai gyerekeknek sok családban már az agyuk fejlődése is egészen más, mivel egész kicsi koruktól kezdve bombázzák őket nekik még nem való, komplex multimédiás tartalmakkal, villódzó képekkel, változó kameraszögekkel, stb. Hozzászoknak az érintőképernyőhöz, a készen kapott, ingergazdag képekhez, amelyeknek a befogadása - miután már megszokták ezeket - képzelőerőt nem igényelvén sokkal gyorsabb és könnyebb, mint egy könyvben olvasott történetet felidézni a lelki szemeik előtt. (Idézet a kislányomtól: azért szereti nagyon a Minecraftot, mert a valóságban nem lehet építeni.) Ebből következően a fantáziájuk, és az abban gyökerező absztrakciós készségük is sokszor gyengébb, mint 30-40 évvel ezelőtti gyerekeké, akik nyugodtabb környezetben, az ingerekhez fokozatosabban adaptálódva, több és kreatívabb agymunkát igényelve ismerkedtek meg a világgal, többet mozogtak (ne felejtsük el, hogy az agy fejlődéséhez a kellő mennyiségű testmozgás is fontos!), és természetes volt számukra az, hogy a tudásért, információért megdolgozzanak, utána járjanak. A mai világ ezzel szemben már teljesen más. Az ember el van kényeztetve, túl is van terhelve információval, ami gombnyomásra az orra előtt van - csak épp kezelni, osztályozni nem tudja megfelelően. Az emberek (a gyerekek jó része is), el van kényelmesedve, el van lustulva. Minden azonnal kell, lehetőleg minél könnyebben. És ha nem megy, akkor az sz@r, kit érdekel?, inkább ott a net, a cset, a TikTok meg a számítógépes játékok.

Emellett az oktatás is kissé lemaradt. A tanári szakma nincs megbecsülve, erősen alul van fizetve és el van öregedve, a tanítás emiatt sokszor korszerűtlen, a tanári állomány pedig a minőségét tekintve felhígult, sokan lépnek komoly elhivatottság nélkül erre a pályára, és az iskolák színvonala is egyenetlen. Egy rossz tanár a kevésbé tehetséges diákot motiválni sem tudja, aki ezáltal elkedvetlenedik, elkezd bukdácsolni, otthon pedig a matekhoz szintén kevéssé értő szülők megelégednek a kettessel. Pár éve a tananyagot is már csak két könyv valamelyikéből lehet tanulni, és nincs verseny a tankönyvpiacon sem. És kik írják? Az én időmben a Berzsenyiben még tanított Urbán János, aki tankönyvet is írt. Most pedig noname emberek írják.

A közbeszédben is divat lett h.ülyének lenni a matekhoz, hiszen azt normális ember nem értheti, az valami nem evilági, magas szintű valami. Rengetegen ekszkuzálják magukat tévében, rádióban, amikor időt kérnek ahhoz, hogy mondjuk a 64-ből kivonják a 29-et, azzal a megjegyzéssel, hogy ők sosem voltak jók matekból.

Ezek szerintem mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ma a matek tanulása és tanítása nehezebb legyen, mint 30-40 évvel ezelőtt.

#13

Az elmúlt 40 évben semmivel sem lett több a matematika tananyag, mivel az alsó és középszint továbbra is ott van, ahol 40 éve is volt. Ilyen alapon akkor "rohanás" a tananyagban 40 éve is kellett, hogy legyen.

De mi az, ami nem volt 40 éve? Mobiltelefon, internet, virtuális közösségek, 150 tévécsatorna, iPod, CGI-vel túltolt szuperhősfilmek, stb. Az emberek sokkal inkább személyesen találkoztak, többet olvastak szórakozás vagy művelődés céljából, a filmélmények is nyugodtabbak és minőségibbek voltak. Az emberek többet használták az agyukat, mert még egy telefonszámot is vagy meg kellett jegyezni, vagy fel kellett írni egy papírra, nem egy elektronikus memória tárolta helyettünk. Az emberek szó szerint ellustultak, amit az is mutat, hogy sokkal több az elhízott is köztük.

Igen, ennyire banális és egyszerű a dolog. A mai gyerekek olyan közegben szocializálódnak, amely az interakciók és ingerek túladagolásával tompítja az érzékeket, egyszerűsíti az agyi adatfeldolgozást, és magasra állítja az érdeklődés küszöbszintjét, így a figyelmet és fegyelmet igénylő tanulás unalmassá válik a pezsgő online térben játszható virtuális akciójátékokhoz, az állandó kommunikációs kényszerben rájuk ömlő multimédiás tartalmakhoz, meg az ezeket generáló közösségi hálókhoz képest.

Létezik egy pofonegyszerű igazság: aki gyerekkorában nem tanulja meg használni a képzelőerejét azáltal, hogy először mesélnek neki, majd azáltal, hogy maga is olvasni kezd először gyerekmeséket, majd egyre komolyabb történeteket, miközben az olvasottakat saját magának elképzeli, annak nem fejlődik ki kellőképpen az absztrakciós készsége, és az évtizedekkel ezelőtti átlaghoz képest is butább lesz a matekhoz. És persze minden máshoz is.

A mai gyerekek többsége utál olvasni, mert már kétévesen a tableten huzigálják a színes figurákat és ott nézik az idétlen akciódús meséket is, amíg a szülők magukkal foglalkoznak. Ehhez képest egy könyv unalmas: nem mozog, nem interaktív és nem ad direkt vizuális élményt, csak intellektuálisat. Így a gyerek sem lesz semilyen szinten sem intellektuális beállítottságú, és még két nappal érettségi előtt sem fogja érteni, hogy hogyan szorzunk törtet törttel. Miért? Mert fingja sincs, mi az a tört, mert még sosem képzelte el. Mert nem tudja, hogy kell. Mert még azt sem tudja, hogy egyáltalán képes lenne elképzelni, és hogy az mennyivel megkönnyítené azt, amit tanul.