Doktoranduszok, a ti témavezetőtök mennyire szigorú? Jól kijöttök vele?
Én doktorandusz vagyok,a témavezetőm az, akinél a szakdolgozatomat is írtam és két TDK-dolgozatot. Sokkal másabb lett mióta felvettek PhD-ra. Én vagyok az első doktorandusza, még előttem nem volt PhD-hallgatója, bár elvileg most jelentkezett valaki, aki szintén nála írná. Én első évfolyamon vagyok már most tehát szeptembertől elvileg (ha felvennék a másik embert) lenne egy másodéves és egy elsőéves doktorandusza.
Egyébként segít nekem abban, amiben kell szóval tudom, hogy ennek örülni kell, mert vannak olyan témavezetők is, akik nem is kommunikálnak a hallgatóval, semmilyen tanácsot nem adnak neki, semmit nem csinálnak.
Az én témavezetőm viselkedését azért furcsállom, mert mindent túlaggódik és mindent úgy fog fel mintha hatalmas tétje lenne. Voltam előadni konferencián, ez csak egy sima konferencia volt a doktori iskola tagjainak és nagyon aggódott, hogy hogy fogok teljesíteni, mert az oktatók annyit látnak a munkámból amennyit előttük előadok és jó benyomást kell tenni. Ez nyilván igaz, de ő valahogy úgy fogta fel mintha csak ez alapján ítélnék meg a munkám. Félév végén lesz egy vizsgám, beszélnem kell a kutatási témámról, hogy milyen módszereket, szakirodalmakat használok, milyen kérdéseket vet fel a téma, ilyen alapvető dolgok. Ő erre is azt mondta, hogy erre nagyon jól fel kell készülni, mert ez mutatja, hogy eddig az évben hova jutottam. Ez így ebben a formában nem is igaz, mert valójában ez arra vonatkozik, hogy ezután mit tervezek csinálni. Olyan előadás, ami tényleg arról szól, hogy hova jutottam, az igazából jövőre és két év múlva lesz. Természetes, hogy foglalkoztam a témával az elmúlt egy évben, de ez nem egészen úgy van ahogy ő gondolja. Az eddigi teljesítményemet is be kell mutatni, de az csak írásban történik és az sem jelent problémát, mert teljesítettem mindent, amit felvettem a Neptunban.
A konferencia miatt már csak azért sem kellett volna szerintem annyira aggódnia, mert arról a témáról már beszéltem az OTDK-n tehát nem volt teljesen új. Plusz: alap-és mesterszakon is voltam már konferenciákon. Még úgy is, hogy ő nem segített, nem is tudott róla, hirtelen ötlet volt, hogy elmenjek és jól sikerült mégis az előadásom.
Azért foglalkoztat az egész, mert valamennyire én is eleve ideges vagyok és ilyenkor ő rátesz egy lapáttal. Közben ez azt is sugallja, hogy nem bízik benne, hogy jól csinálom.
Ismerek sok olyan doktoranduszt, akik félbehagyták a képzést, doktorandusz korukban sem csináltak sok mindent, valaki 10 évvel a képzés kezdete után szerez fokozatot és ilyenkor ez jut eszembe, hogy őket tuti nem piszkálja senki.
válasza:"Ismerek sok olyan doktoranduszt, akik félbehagyták a képzést, doktorandusz korukban sem csináltak sok mindent, valaki 10 évvel a képzés kezdete után szerez fokozatot és ilyenkor ez jut eszembe, hogy őket tuti nem piszkálja senki."
Lehet hogy ha őket is jobban "piszkálták" volna, időben fokozatot szereztek volna... Miért ezekhez az emberekhez hasonlítod magad?
Nyilván a témavezetőd is ismer ilyen embereket, és nem szeretné hogy veled is ez legyen. Hiszen a te munkád valahol őt is minősíti.
válasza:
válasza:Összetettem volna a kezem egy ilyen témavezetőért.
Ha újrakezdeném a doktori programot, azt a tanácsot adnám magamnak, hogy (1) vegyek sokkal komolyabban minden egyes előadást, fellépést stb. Tripla annyit készültem volna mindenre, és sokkal többet adtam volna a látszatra (2) kerestem volna egy olyan témavezetőt, aki tényleg foglalkozik velem, motivál, hogy foglalkozzam minden nap a kutatásommal, tanácsokat ad, hogy hogyan adjak elő…
Kérdező becsüld meg a témavezetődet.
válasza:Szerintem szerencséd van a témavezetőddel, az enyém konkrétan le se sz..rt, nem foglalkozott velem semmit.
7 év alatt lett meg a doktorim.
válasza:Szia! Mi a helyzet azóta, nyáron is dolgozol? :)
Sajnos én nagyon nehezen viseltem a Covidot és depressziós lettem, ìgy a teljesítményem romokba zuhant az első 2 PhD évem alatt. Nem tudtam, nem voltam képes elmondani a bajomat sajnos, mert a témavezetőt elvileg nem is kell érdekelje az ilyesmi. Plusz többen is azt mondták egy mentális probléma komoly támadási felület, szóval segíteni az sem segített volna, ha elmondom neki. Sokszor letolt sajnos, tudom, hogy nem büszke rám, én sem vagyok magamra. Semmi keresnivalóm ezen a pályán amúgy, nem is hittem, hogy felvesznek, úgyhogy én a minimumot teljesítő, gagyi, brahi doktorandusz leszek, akitől nem telik több. Ha megszakadnék sem tudnék több energiát beletenni ebbe úgy érzem és mindenki más szemében is szánalmas vagyok, azt hiszem. A komplex vizsgán is csak átengedtek. Én nem hittem, hogy ez ennyire rossz és ennyire rossznak ítélik meg, de ez egy egyértelmű visszajelzés volt, hogy semmi keresnivalóm nincs itt. Más 2-4x ennyi mindent csinál, nekem meg az alap multitasking sem megy. Pedig itt tanítani is kell, van egy másodállásom, hiszen ebből a pénzből az albérlet + kaját sem tudnám kifizetni, nemhogy egy konferenciát. Online konferenciákon letudtam a kötelezőket amúgy, nem görcsöltem. Másodév újból normál munkarend és 3x annyi kötelezettség szakadt rám.
Szerintem egy témavezető sem tudja felmérni tapasztalatlan növendékei képességeit,pl: mennyi idő egy cikket megírni. A mostanit sem fejeztem be határidőre, a következőre is elég lehetetlen határidőt kaptam. :(
Szóval nagyon el vagyok keseredve emiatt. Persze, hivatalosan semmi dolgom, de rengeteg mást kell intézzek nyáron, és még csak nem is nyaralás... nem tudok multitaskingolni.
Amikor éppen csinálok valamit, nem kérdez rá, ha nekem van kérdésem e-mailekre sokszor nem ír vissza semmit.
Amúgy nem az ő dolguk kérdezni. Időpontot neked kell kérni ez biztos. Ha meg kritizálja a munkád, azt általában okkal teszi. És ezt megértem, de szeretnék kicsit támogatóbb hozzáállást. Letol mások előtt. Persze a hangsúlyon nem érzed, de amit mond, az nagyon tud fájni.
Úgyhogy én teljesen elhidegültem sajnos. Régen az én témavezetőm sem ilyen volt, de ő gondolom csak lustának lát, a problémákat nem láthatja meg miért is érdekelné, ha épp 14 órát alszom mert ki sem tudok kelni az ágyból?
Szomorú, hogy a mai világban ennyiben kimerül egy főnök-beosztott viszony.
A terapeutám szerint minimum passziválnom kéne vagy abbahagyni az egészet ha semmi célom vele, mert nem lesz semmilyen haszna más gyakorlati területen a doktorimnak.
Ezt sajnos tudom, és ugyanazt mondja, amit én pörgettem magamnak fél éve, de most már nem akarom feladni, nem vagyok ilyen típus. De ezalatt a 2 év alatt 5 évet öregedtem szellemben.
Hogy helyre teszi-e ezt valaha valami? Szerintem nem lehet. :) csináltam alatta sok hasznos dolgot, megismertem fantasztikus embereket. De ha ennek vége, akkor részemről tényleg vége.
Vajon a doktorandusz hibája ha megcsömörlik ettől az egésztől?
válasza:Most hogy van amúgy, ha valaki abbahagyja?
Néhány éve mintha bevezették volna, h vissza kell fizetni, de én ismerek olyat is, akinek nem kellett (tudtommal).
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!