Va(a)n köztetek olyan aki orvos tanhallgató, vagy esetleg az volt csak rájött hogy nem neki való?

Még jelenleg is orvostanhallgató vagyok, de tudom, hogy nem nekem való és az egyetemet is utálom. Egyébként nincsenek rossz jegyeim, de az ember tényleg az egész életét beleáldozza a dologba, ami Magyarországon már egyre kevésbé éri meg. Egyetem alatt semmi szociális életem, folyamatosan tanulok, hajnalokig amíg bele nem esek arccal a könyvbe kb. Mikor dolgozni kezd az ember, irdatlan felelősség lesz rajta, senki nem néz már semmibe egy orvost, ezen a járvány csak rontott. A fizetés sokak szerint milliós nagyságrendű, ami nem teljesen igaz (vesd össze: orvosi konzultáció 10-15 ezer ft, a villanyszerelő pedig 2 vezeték cseréért elkér 40-50 ezer ft-ot ami fél órás munka, adózatlanul).

Inkább mentem volna közgázra és punnyadnék egy irodában majd délután 4kor hazamennék.

Háziorvos vagyok. Rohadtul nem éri meg az egész. Szakorvosként bőven millió felett tudsz keresni de ezért rengeteg stressz jár arról nem is beszélve hogy gyakorlatilag 10 évet az életedből ami az egyetem plussz a szakképzés lehúzol a klozeton. Ma egy egyszerű szakmunkás hülyére tudja magát Magyarországon keresni, teljesen felesleges egyetemre menni az orvosira meg pláne.

Ami meg a segítést illeti... Van egy nagy betegcsoport akinek jó segíteni, de ezt be fogja árnyékolni a rengeteg primitív, tiszteletlen követelőző bunkó, aki azt hiszi neki minden is jár lehetőség szerint azonnal.

Na pontosan erről van szó. Háziorvostan SZAKORVOS vagyok. Éppen olyan szakvizsga, mint a sebészet meg a kardiológia a saját specifikumaival.

Ennyit a megbecsülésről... Egyébként anesztesként kezdtem onnan váltottam háziorvoslásra mert nem szerettem a kórházi légkört, nem szerettem az XY nagyarcú kollégák seggét nyalni.