Csak az én környezetemben lettek azok az emberek sikeresek, akiket hülyegyereknek könyveltek el az iskolában?

Volt pár ilyen "meg nem értett zseni" nálunk is, viszont olyat nem láttam, hogy akit a tanárok is okosnak és szorgalmasnak tartottak anno, az ne vitte volna sokra a felnőtt életben is.

Az osztályelsőinkből magasan képzett szakemberek lettek, mindegyik csomó elismerést szerzett azóta a szakmájában, ki díjak, ki magas fizetés formájában... Én legalábbis nem pénzben mérem kizárólag az intellektuális teljesítményt, hanem presztízsben és tekintélyben is (sőt, főleg abban, jól keresni egy prosti is tud ahhoz nem kell ész). Alapvetően a magas intelligenciájú gyerekek nagy eséllyel jobb alkalmazkodók. Tudják, hogy mit mondjanak, mit várnak tőlük, rájönnek arra, hogy hogyan tudnak boldogulni az öntőformában is (anélkül, hogy eggyé válnának vele). Nagyobb arányban vannak az ismeretségi körömben olyan emberek, akik kiskamaszként is rendelkeztek olyan intellektussal, hogy bár nem értettek egyet dolgokkal, tudták, hogy fölösleges dacolni és belemenni a balhékba, be tudták látni a praktikus okát annak, hogy alkalmazkodnak ideiglenesen.

Nemrég volt a 25 éves érettségi találkozónk. Az osztályban tízen voltunk fiúk. Három balhés srác volt köztük. Az egyikük drogos lett a másik alkoholista és a harmadiknak van egy kisebb vállalkozása az építőiparban (szerintem ő jól keres). Két kitűnő tanuló fiú volt nálunk. Az egyikből orvos a másikból meg közgazdász lett. A fizetésükre nem látok rá de az autójuk alapján nem megy nekik rosszul.

Az iskolai jól tanulás nem garancia a későbbi magas fizetésre. Az iskolai nem tanulás/lógás sem garancia a későbbi magas fizetésre. Biztosan mindkét oldalra tudnak példát mondani az emberek.