Forgalmi vizsga első bukásom,nagyon lehangolt vagyok,azóta csak ezen jár a fejem,úgy érzem képtelen vagyok rá,mit tegyek ?

Na mi a helyzet, kérdező? Sikerült azóta a második?

Egyébként én is elbuktam elsőre szörnyen amatőr hibák miatt (padkára hajtás egy olyan helyen mellesleg, ahol előtte kismilliószor fordultam meg gond nélkül). Egyrészt kiborultam, másrészt viszont tudtam, hogy ez így helyes, nem állok még készen arra, hogy egyedül vezessek. Mondjuk én így éreztem a vizsga előtt is.

Vettem még kb 10-15 órát, hát ezidő alatt fejlődtem a legtöbbet és a leglátványosabban, ezt az oktató is így gondolta. Nem tanultunk már nyilván újat, de az eddigieket gyakoroltuk és nagyon nagyot nőtt az önbizalmam, végre el mertem hinni, hogy ezt meg azt meg amazt is meg tudom csinálni önállóan és igenis képes leszek levizsgázni. Ennek ellenére olyan ideges voltam a második alkalom előtt, mint még soha, pedig nem jellemző rám a vizsgadrukk, de itt majdnem rosszul lettem. Beültünk, elindultunk, az első 10 percben remegett mindenem, de szép lassan kezdtem megnyugodni, ahogy haladtunk az útvonalon, kaptam sorban az ismerős feladatokat és amúgy a vizsgabiztos is egy halál nyugodt ember volt, konkrétan elbújt hátul, a tükörben nem is láttam, hogy ott van. Gond nélkül meglett másodjára és egyáltalán nem bánom, hogy így alakult, nekem kellett az az egy kudarc és a plusz órák. Nálunk egyébként anyukámnak, a tesómnak (aki ráadásul gyerekként sokat gokartozott) és a nagybátyámnak is harmadszorra lett meg, mégis balesetmentesen vezetnek évek, évtizedek óta. Nem mondom persze, hogy az is normális, ha valakinek tizedjére (sem) sikerül, ilyenről is hallottam már, de te ettől nagyon-nagyon messze vagy, 1-2 bukás teljesen átlagos, sajnos vagy nem sajnos. Oktatóm szerint az az oka, hogy sokan le akarják tudni a tanulót, elzavarják vizsgázni, hátha sikerül, ha igen, végre elment, ha nem, megpróbálják még egyszer, esetleg pár plusz órával, az se, akkor megint. Ahelyett, hogy igenis adnának plusz órákat, ha kell, sokat és akkor jönne szóba a vizsga, amikor a tanuló valóban fel van készítve rá. Na mondjuk a tanulók hozzáállása is megér egy misét, sokan hisztirohamot kapnak, lehúzást kiáltanak, ha az oktató meri közölni, hogy itt sajnos valószínűleg plusz órákra lesz szükség. Mondjuk az enyém nem szarozott, az ilyeneknek megmondta, hogy ő márpedig nem viszi el vizsgázni, mert nem akarja égetni magát, ha nem tetszik, lehet keresni mást. De vannak, akik ráhagyják a tanulóra, majd elhiszi a saját kárán.