Megváltoztatta az életed a diploma?

Kozgazdasz vagyok,szinte minimalis dolog ragadt ram az egyetemen,de kozben dolgoztam es sikerult elhelyezkednem ott diploma utan is. Jo fizetesem van,jo munkatarsakkal es normalis vezetokkel (ami iszonyat ritka).

Ha nem tanultam volna tovabb,akkor kozel sem kerestem volna ennyit. Nyilvan egy megfelelo szakmaval igen,akar tobbet is,de nem vagytam fizikai munkara.

Nekem igen. Diploma nélkül nem lehet az ember kutató.

De azt azért szögezzük le, hogy akinek van egy bsc-msc-je, az nem két diploma, hanem egy amire csináltál egy szintemelést. A hány diplomád van kérdésre egyesek úgy válaszolnak, hogy a nagyfater buszbérletét is beleszámolják. Nekem van egy bsc, msc és egy szakirányúm is, de ha kérdezik, akkor diplomám csak egy van. Ez azért is megtévesztő, mert egy orvosnak mondjuk van egy diplomája, de te egy büfészakos bölcsész vagy ba, ma-val, akkor a proliknak úgy tűnhet, hogy neked két diplomád van, míg a dokinak csak egy. Szóval szálljunk le a földre kicsit.

Nekem az első, a környezetmérnöki nem.

Ugyanúgy irodai betanított munkás lettem. Egy szervezet keresett egy csapatnyi dolgozót határozott időre, majd lemorzsolódtunk és annyira kellettünk, hogy határozatlan idejű szerződést adtak mindannyiunknak.

Amikor már nem bírtam tovább, eljöttem, máshol voltam betanított irodai munkás.

Elvégeztem rá 2 OKJ-t, de azok se segítettek.

Aztán végül szép lassan elhelyezkedtem az informatikában, amire átnyergeltem.

Most csinálom a programtervező informatikus szakot, lassan túl az 5. féléven, terveim szerint még 2 lesz, bár pont azzal a tárggyal csúszhatok, amiből pótvizsgáznom kell.

4-es!

Ennyi diploma overkill, akárhogyan is számoljuk őket!

Nekem 1 diploma, 3 OKJ, kb 2 év sulik melletti nagyon-nagyon intenzív autodidakta tanulás, folyamatban levő mégegy diploma. Ebből az első diploma kivételével mindegyik teljes állású munka mellett. Úgy kiégtem, hogy ezért IS van szükségem pszichoterápiára, hogy feldolgozzam, hogy kimaradtak a huszas éveim. Az embernek nincs ideje (ha meg lenne, energiája nincs) a saját barátaival úgy törődenie, ahogy kellene, se élményeket gyűjteni, se utazni, nekem ismerkedni se sikerült (ez sok tényezős, de része van a túlterheltségnek), nem emlékszik az ember a saját hobbijaira, sportolni nincs idő, az egészségi állapot elhanyagolódik (sajnos nálam ennek meg is lett a böjtje).