Akinek nincs támogatása, abból soha nem lehet kutató? Ennyire úri móka lenne?

Nagyon el vagyok keseredve mostanában. :( Végeztem az alap és a mesterképzéssel is, illetve van egy másik alapszakom. Szerintem megvan bennem a potenciál, de valamiért úgy érzem, nincs lehetőségem. Ha tévednék, nyugodtan javítsatok ki, egyelőre én nem látok jó megoldást.

Szóval, az alapszak annyira húzós volt számomra, hogy nem tudtam érvényesülni szakmailag, őszintén örültem, hogy a tárgyaimat sikerült teljesítenem egyenesben.

Mesterszakra viszont már nem támogattak a szüleim, így magamat kellett eltartanom. Próbálkoztam pályázatokkal, de mindegyikre olyan pályamunkát vártak, amivel vagy nem volt időm foglalkozni a munka mellett vagy olyan felszerelés kellett volna hozzá, amit nem volt lehetőségem használni, otthon meg nem tudtam volna megoldani azt, hogy felveszem az adatokat. A laborbérléshez egy csomó engedély kellett volna, ráadásul csak akkor adták volna oda, mikor nekem munkaidőm volt, így nem tudtam megfelelő mennyiségű adatot összeszedni.

Próbáltam csatlakozni kutatócsoportokhoz asszisztensként is akár, de mindenhonnan lekoptattak. Gyakorlatilag az évfolyamtársaimmal egymás alá licitáltunk a bérigénnyel és én sajnos nem tudtam elég melyre menni... Volt, hogy fél vagy teljes állásban kerestek munkaerőt, én pedig úgy jelentkeztem, hogy a félállást szeretném, mert akkor meg tudom tartani a jelenlegi munkahelyem mellette és rugalmasabb tudok lenni az anyagiakkal. Erre felvették az egyik olyan évfolyamtársam főállásba, aki tudott ezzel foglalkozni, mert otthon élt és nem kellett neki nagy összeg havonta. Szóval hobbiból elvállalta, mert számíthatott a családjára és nem kellett más miatt aggódnia (a tudását nem vitatom, épp ellenkezőleg, csak úgy érzem, én is alkalmas lehettem volna...)

Szinte minden szakmai (kutatói) pozi azért vált esélytelenné, mert ingyen kellett volna rengeteget dolgoznom. Nem a pénzért csinálom, de egyszerűen nem tudok heti 20+ órát a tanulmányaim mellett arra szánni, hogy ingyen segédkezzek. Muszáj pénzt keresnem.

A szakmai tudásom szerintem megvan, a kutatásban használt módszertant jól ismerem, annak köszönhetően van most is állásom, illetve a tárgyi tudásom is szerintem megüti a szintet, nagyon sokat tanultam és igyekszem tájékozódni, ahogy csak tudok. De nem tudok ingyen akárhol ott lenni.

Kisebb pályázatokat nyertem már, a szakdolgozatom és a diplomamunkám is jól sikerült, de otdk-ra már nem tudtam menni, mert nem fért volna bele, túl későn készültem el. Az oktatók szemében nem tűnhetek túl ambiciózusnak, amiért a megélhetés és a tanulás között ingázok. Tulajdonképpen nem vagyok különb annál, aki csak a papír miatt van itt, mert nem tudom bizonyítani, hogy mennyi mindent tudok, mert a jegyek nem számítanak annyira, a többiről meg nem tudok számot adni az elvárt formában.

Gondoltam arra is, hogy elkezdem a doktorit, hátha akkor könnyebb lesz, kapok ösztöndíjat is, kutathatok. De sajnos az az összeg éppcsak fedezi a kiadásaimat és félek, hogy azzal a 4 éves lyukkal az önéletrajzomban csak elvágnám magam, ha később másodállásra szorulnék, hogy a kutatói munkaköröm tudjam úgymond finanszírozni. Azt meg nem tudom, hogy közben mit tudok csinálni, megvallom őszintén, hogy félek otthagyni a jelenlegi munkahelyem, ha felvennének doktorira.

Egyszerűen úgy érzem, hogy semmim sem lesz, ha az akarok lenni, amit szeretnék, soha nem fogok nem nélkülözni, pedig nem vágyom sokra. Ha főállásban csinálnám azt, amit most, nagyon kemény pénzeket adnának érte az iparban, de soha nem lennék kutató, főleg, hogy a maradék támogatás is a fiataloknak jár, amiből én kezdek már kicsúszni. Nem tudok elég energiát beletenni ebbe és nem azért, mert nincs bennem alázat, hanem mert nem tart el senki. Kilátástalannak érzem az egészet. :/

Miért kell éveket, évtizedeket tanulni, majd egy csomót ingyen dolgozni azért, hogy egyáltalán felvegyenek minimálbérre dolgozni? Vagy egyáltalán ingyen beengedjenek a laborba? Ha máshol sem tartanák értékesnek a tudásom, megérteném, de miért kapok kevesebbet azért, mert magasabb szintű dolgokat akarok csinálni, mint azért, amiért főállásban megkapnám a félmillió nettót?