Orvosi egyetem nehézségei?

Sziasztok!

Én kiskorom óta mindig is szerettem a biológiát, nagyon jó is voltam mindig benne, iskolás koromban is mindig jó voltam biológiából majd 7 osztályban mikor kezdtük a kémiát akkor is. Szinte soha nem kellett tanúlnom otthol, mivel az agyam felfogta amit óràn montak. Otthol igazából csak átolvastam. Amit tudni kellett a kémia és biosz tanáromról, hogy doktorált kémiából és bioszból is, ugyan az a szemèly tanította a kémiát meg a biót is. Nagyon szigorú volt, sokat kért mindig órákra, de nekem egyáltalán soha nem volt nehéz a kémia. Jött a kamasz kor 9-10 osztály, abban a 2 évben volt még kémiám és bióm. Nagyon ellustultam, nem figyeltem órákon se mivel hátsó padba kerűltem, picit rosszak is lettek a jegyeim, majd jött egy új biológia tanár aki szintén doktorált, nála ismèt a biológia jegyeim nagyok voltak, könnyen ment minden, de a kémia nem, ott épp hogy átmentünk, mert valami lett a régi kémia/bió tanárral és megváltozott, valszeg családi okok miatt és ez a sulira is kihatott, mert mindig ideges volt, mindenkit buktatni akart. Végűl kiderűlt valami családi dolgai voltak. Demotiváltá tett és elvette a kedvem az orvoslástól. Azt mondta nem vagyok rá képes, senki nem képes rá stb. (Ezeket akkor mondta miután családi gondjai voltak, előtte még motivált benne, hogy menni fog.)

Kilencedikes ként engem nagy traumaként ért ez a negatív hozzáállása és sajnos voltak akkor gondjaim, mindig ideges voltam, féltem a kémia órákon és szó szerint rettegtem mert akkor az rosszúl esett nekem.

Most így több év múlva gondolkodtam, hogy az orvosi pályát válasszam, mivel ugye mindig is az akartam volna lenni és így felnőtt fejjel már máshogy gondolkodom. Szóval az lenne a kérdésem, hogy milyen szakot ajánlotok nekem? Menjek orvosira? Amit tudni kell, hogy szeretem a biót és a kémiát.

Válaszotokat előre köszi.