Középiskolások, egyetemisták ! Hogy bírjátok az online oktatást ? Miben okoz nehézséget, milyen előnyei vannak ? Hogy látod ? Hány órátok van, mennyire fárasztó ?

Egyetemista vagyok. Nálunk eddig is volt lehetőség rá, hogy az órákon távoktatásban vegyünk részt, eddig is így tettem, mert nagyon jó felvételek vannak, tetszik, hogy tetszőleges számban vissza lehet hallgatni, illetve egy 1.25-s vagy 1.5-s gyorsításban végig lehet hallgatni.

Annyi a különbség, hogy ZH-kat is online írunk, ami nem tetszik. A komplexebb kérdések helyett az időt csökkentették le, és nem lehet visszalépkedni a kérdések között, így átgondolni mérlegelni őket (esetleg az I-H kérdésekhez pontosítást írni), szintén nem lehet.

Egy fokkal jobban tetszenek a befotózós tesztek, amikor vissza kell fotózni, amit írtál, de ez is egyelőre nagyon stresszes, mert ha elmegy a net vagy bármi probléma merül fel, akkor önhibán kívül meg lehet bukni. Azért ez vizsgaírás közben eddig ritkán fordult elő.

Összességében viszont maga az órák átkerülése online formátumba nekem nem okozott gondot, mert eddig is így volt és jó minőségben állnak rendelkezésre a felvételek, majdnem olyan, mintha a course-ran járnék tanfolyamra.

Egyetemista vagyok, kis szakon. SZerencsénk van, a tanárok különösen odafigyelnek ránk, viszont 1-2 tárgynál már kezdem érezni, hogy nem tud olyan hatékony, gyakorlatias lenni. Ettől függetlenül én szeretem, a többi tárgyat úgy érzem sokkal hatékonyabban tudom tanulni, kevesebb idpm megy el utazással, meg ha szünet van 2 órám között, azt is hasznosan tudom tölteni. Így otthon végezhető munkát is tudtam vállalni, szóval tök jó, én simán végigcsinálnám így az egészet.

Ami nehezebb már, hogy sehova sem lehet menni. Ha még suliba lehetne akkor talán egy fokkal jobb lenne, de így, hogy se egyetem, se semmi más, kezdek kicsit begolyózni. Eddig jól bírtam, de ez már nekem is sok.

Nekem gimisként és egyetemistaként is volt "szerencsém" megtapasztalni az online oktatást.

Az elején jobban bírtam, most kicsit megcsappant a lelkesedés és motiváció, szabályosan érzem, hogy lustultam.. szóval már ideje lesz összekapni magam, mert ez még visszaüthet.

Péntekem szabad összes többi napon 10-től kezdek, van amikor 8-kor, van, hogy 4-kor végzek, de ez csak jövőhéttől megy élesben. Az első félévemben 2 napom volt szabad, cserébe a többi csurig volt. Ott a kedd nagyon leszívott, de a többi nap abszolút rendben volt.

Előny, hogy nem kell korán kelni és harcolni a buszon reggelente helyekért. Most pont nem olyan az órarendem, de az is előny, hogy itthon hasznosan el tudnám ütni az időt órák közt. Nincs utazási idő.

Negatív, hogy (mint említettem) lustább vagyok, nem igazán járok el itthonról, elkényelmesedtem. Nagyon hiányzik már a társaság, bár sajnos esélyem sem sok volt arra, hogy ismerkedjek. Így alig ismerek valakit és gép előtt ülve nem igazán tudok a szaktársakkal kapcsolatot kialakítani. Magányos lettem, bár többekkel írogatunk, nekem ez nagyon nem elég.. Nehezebb elérni a tanárokat, csoportfeladatok sokkal komplikáltabbak lettek. Passzívabbak a többiek, nem írnak/reagálnak, így sokszor napokba telik, míg A-ról B-re jutunk. Chat csoportokba is csak páran írkálunk, a nagy többség csak megnézi és ennyi. Nincs arra alkalom, hogy összeüljünk és 1 órán belül megbeszéljük a feladatot, nem tudjuk egyszerűen összehangolni.. Több olyan vizsgám volt, ahol 1 perc/ kérdésnyi időt kaptunk, ami még jobban stresszel, mert több soros a kérdés, a válaszok is és belőlük van 4, bónusz, hogy nem léphetsz utána vissza. De mi még jobban jártunk, mert olyant is hallottam, hogy ilyen tesztet mikrofonnal és kamerával kellett egy másik szaknak írnia. Engem feszélyez, ha be kell kapcsolni a kamerát és mikrofont. Teljesen megértem a tanárt, hogy kéri, így ha felszólítanak bekapcsolom, de nekem nagyon kellemetlen. Eddig még nem szólítottak fel, csak egy vizsgán volt kötelező.

Szóval így a kisregény végére még annyit írnék, hogy vannak előnyös dolgai ennek, de én most per pillanat inkább a negatívakat látom.

Én is megtapasztaltam gimisként és egyetemistaként is.

Tavaly még az újdonság erejével hatott, ráadásul az érettségi előtti hajrában. Én szerencsés voltam, a tanáraim jól kezelték a dolgot, azok tartottak órát, akiknek a tárgyuk érettségi tárgy volt. Rengeteg időm volt felkészülni, nem tudtam nagyon mást csinálni amúgy sem. Még a szóbelit is megúsztam.

Hátránynak éreztem a ballagások elmaradását, a hirtelen, egyik napról a másikra végzést (nem búcsúztam el, utolsó órát félig ellógtam stb) és hogy nem sokkal az érettségi előtt még nem tudtuk hogyan lesz.

A mostani végzősöket jobban sajnálom, nekik még szalagavatójuk sem volt/lesz.

Egyetemen novembertől volt teljes távoktatás.

Előny:

-mindenhez van segédanyag/megosztott jegyzet/videó stb

-főzhetek, netezhetek stb óra közben

-egyszerűbb (nem igazi előny, élőben sem volt túl nehéz eddig)

-nincs utazás (nem igazi előny, 10 percre van a koli az egyetemről)

-tudok találkozni az otthoni barátaimmal (nem igazi előny, normál esetben is haza tudnék utazni, és egyébként nekik is van dolguk, nem érnek rá)

Hátrány:

-nem tudok találkozni az ottani barátaimmal

-online tesi (gyakorlatilag nincs lehetőségem sportolni, vagy legalábbis nem akármit)

-a professzorok jobb, gördülékenyebb, élvezhetővé előadást tartottak élőben

-parázhatok azon, hogy bekapcsol a kamera/mikrofon, elmegy a net, stb

-szünetekben nem tudok beszélni a szaktársaimmal

-nehezebb szociális életet élni, szakmabeliekkel találkozni.

-kevésbé vagyok motivált

-nehezebb figyelni az órára

Azt hittem, én leszek a baráti körömből, aki majd legjobban bírja, mert mindig is nagyon introvertált voltam, erre szerintem én viselem a legrosszabbul. Néha éjszaka random elkezdek zokogni, a motivációm egyre inkább fogy, már kezdek megijedni magamtól. Nagyon megvisel, hogy a napjaim ugyanúgy telnek lassan egy teljes éve, elsős egyetemistaként a 120 fős évfolyamról 2 embert tudtam megismerni, a gimis barátokkal meg nincs idő annyit találkozni. Magányos vagyok, és nagyon unatkozom. Az utóbbi időben egyre gyakrabban merül fel bennem a kérdés, hogy mi értelme így élni egyáltalán.

Alig várom a végét, de a drága dékánunk (mintha ez olyan semmiség lenne) a még tavaly nyáron beígért hibrid oktatást is visszamondta az utolsó pillanatban. Egyszer voltam eddig összesen az egyetemen, amikor a beiratkozás volt. Ez annyira kiábrándító. És mivel ilyen paranoiás a dékán, valószínű, hogy a mi karunk nyit ki utoljára az országban. Annál szarabb érzés nincs, amikor egy pszichológia szakos barátnőm többet volt a TTK épületében, mint én (TTK-sként)...

Persze, nyilván van előnye is az egésznek, pl felvételek az órákról, könnyebb vizsgák, de még a szórótárgyból is levizsgáznék háromszor, ha cserébe bemehetnék legalább a gyakorlatokra.