Hogyan lehet ezen túllépni?

Az a problémám, hogy eléggé megkeseríti az életem az, hogy nem vagyok magammal elégedett annyira amennyire kellene és nem érzem jól magam.

Ez több okra vezethető vissza. A gimi óta megváltoztam, másabb lett a személyiségem, kicsit megváltozott az érdeklődési köröm és pluszban alakítottak a külső körülmények.

Aztán az is nagyon tud néha zavarni, hogy úgy érzem, hogy nem értem meg dolgokra elég korán. Hogy korábban kellett volna és igazából vannak dolgok amik most teljesen logikusak lennének számomra, hogy meg kellett volna tennem, de korábban nem így gondolkodtam.

És ami még borzasztó, az az, hogy hülyének érzem magam azért, mert gimiben nem ment a kémia, fizika, matek és a kémiára meg fizikára nem is szántam amúgy elég időt. Azokra már nem is jutott volna, mert másra kellett. Úgy érzem, hogy az emberek 90%-a okosabbnak tartja azokat, akik az ilyenekhez is értenek. Ismerősöknél is érzem ezt meg rokonoknál. Nem tartanak butának, mert amúgy elismerik amit a saját területemen elértem és mindig mondják is, hogy erre büszkének kell lennem, de azért engem zavar.

Meg mindig az is a célom, hogy akiket szeretek, azok büszkék lehessenek rám. Ez önmagában véve nem rossz dolog, de gyakran meg magamban azon kételkedek, hogy büszke-e rám X.Y vagy miért büszke rám, hiszen én nem látom, hogy annak kellene lennie. Például apukám büszke volt rám a BTK-s diplomaosztómon, én viszont hozzá képest hülyének érzem magam, mert ő orvosit végzett. Pedig soha nem mondta, hogy legyek orvos. A párom haverjai közt is sok az okos meg zseni ember, ezért hozzájuk képest se érzem magam elég jónak.

Hogy lehet azon túllépni, amikor a környezeted nem piszkál téged, de te magaddal nem vagy elégedett?

Amikor mindenki más elismer téged, csak te magadat nem?

Amikor a múlton bánkódsz és nem tudsz már rajta változtatni?