Ki bánta meg az egyetemet?

Hollandiában Saxion University of Applied Sciences, Software Engineering szak.

Lényegében a legalapabb dolgokat tanultuk meg azt is felületesen. Az egyetemnek a fő előnye a legtöbb embernek az volt, hogy egyszerűen elvégezhető, "menő mert külföldön van " (nyílván csak külföldi szaktársaim voltak, de volt holland csoport is) és no stop bulizás.

3 szemeszter után ott hagytam. (Tudom USAban 1 szemeszter fél év, ott negyed év volt. Tehát 3/4 évet voltam kint)

Átmentem a BME-re itthon. Rengetegek idegeskedek és szenvedek, de legalább van értelme annak amit csinálok.

Először megfelelési kényszerből választottam egy olyan szakot, amiről mélyen tudtam, hogy nem nekem való. Iszonyúan féltem, hogy csalódást okoznék a szüleimnek, ezért nem mertem otthagyni, így viszont napi szinten olyan stresszben voltam, hogy a szó szoros értelmében belebetegedtem.

Most egy jellemzően büfészaknak csúfolt szakon tanulok... és imádom. Jó vagyok benne, ezzel dolgozom, amit nagyon élvezek, és nem érdekel, más mit gondol róla. Összességében nem bánom, de az tény, hogy jó pár év macerát megspórolhattam volna, ha hamarabb beveszem a leszarom tablettát és saját döntéseket hozok.

Ezzel mindenki így lesz, kevesen gondolják, hogy jó helyen vannak.

Elvégeztem egy osztatlan képzést (jog), abban dolgozom, de azért bántott, hogy az IT-t, amivel kis korom óta foglalkozom hanyagolom. Pár éve elkezdtem levelezőn, munka mellett csinálni egy IT Bsc képzést, nos itt sem egyszerű, sőt... Az elképzelésünk talán a kés a vajon kategória lehet, hogy máshol egyszerűbb, gyorsabb, és többet kereshetsz vele, a valóság meg az, hogy van szenvedés bőven szinte mindenhol...