Normális, hogy kiégtem? Van velem valami baj?

A tavaszi félévben végzek az egyetemen, 24 leszek akkor. Úgy érzem kiégtem teljesen. 5 éve vagyok az egyetemen, egy három éves alapszakot végeztem el először, nem könnyű szakon tanultam, de nem is a legnehezebbek között van. Fontos hozzátenni, hogy voltam OTDK-n, plusz órákat vettem fel, egy kis ideig különórát adtam, szóval nem csak az órákat végigültem és ennyi. Konferenciákon is voltam és publikáltam is. A mesterszak amit most fogok befejezni, az 2 éves, de nem volt könnyű, meg ott kellett szakmai gyakorlatot is csinálni, ott is publikáltam, voltam tdk-n. Szóval tulajdonképpen mindig többet csinálok mint az alapkövetelmény. Ennek részben az az oka, hogy jelentkezni tervezek PhD képzésre, erről nem mondtam le. De nemcsak erről van szó. Egyrészt, úgy érzem, a tanulásba és egyetemi teendőkbe is belefáradtam, ugyanakkor másban sem lelem örömöm. Már rég tervezem, hogy jogsit szerzek, erre nemsokára több időm is lesz, legkésőbb nyáron. Szeretném és hasznos lenne. Nemrég felvettek egy munkára, azért vállaltam, hogy tapasztalatot gyűjtsek és kipróbáljam magam. Elvállaltam és az eszem azt súgja, ez jó döntés és bizonyos szinten nem is bánom, de közbe meg amúgy mégsem akarom igazán.

Szinte mindennel úgy vagyok, amire lehetőségem és időm lenne, hogy tudom, hogy hasznos de nem vagyok motivált, csak muszájból csinálom, kivéve a PhD.

Azt hiszem az segítene ha heteken keresztül csak pihenhetnék, mondjuk egy hónapig és akkor több erőm és kedvem lenne mindenhez de ezt nem tehetem meg. Most vizsgaidőszak van nekem, de végigtanulom az egészet.Mire végzek a vizsgával, beadandóval, tdk-dolgozattal, dolgozni kezdek, addigra már pihenésről nincs szó, mert kezdődik a második félév.

Mindent a társadalmi elvárások miatt csinálok és azért mert tudom, hogy anyukám és a párom ennek örül és mindenki biztat, nemcsak ők, hanem mindenki. Bennem meg kettősség van, mert az eszem tudja, hogy mi a jó, de a szívem azt mondja, hogy inkább egy hatalmas pihenésre vágyok. Évek óta nyaralni sem voltam. Lehet valakinek ez a normális, de nekem jól esne.

Úgy tűnik, túl sok mindent akarok csinálni egyszerre, de sürgetve érzem magam, mert addig kell míg fiatal vagyok. Legszívesebben 3 hónapig csak pihennék, utaznék, esetleg 1-2 tevékenységet, feladatot választanék ki a sok közül és csak arra koncentrálnék és jól esne úgy beosztani az időm többi részét, ahogy nekem tetszik.

Azt hiszem, hogy én összességében véve ebbe az 5 egyetemi évbe fáradtam bele és abba, hogy mindig csinálok valamit, meg akarok felelni, de komolyan még nyaranta is vagy mindig TDK-dolgozatot írtam,vagy publikációkat vagy szakmai gyakorlaton voltam, vagy nyelvet tanultam.

Legközelebb júniusban pihenhetnék igazán, de amúgy még akkor sem, mert ha más nem, akkor a munka és a jogsi szerzése akkor is ott lenne és ezeket minél hamarabb megcsinálom, annál jobb. Jelenleg úgy kalkulálok, hogy legalább 1-1,5 évet kell még kibírnom a mókuskerékben ahhoz, hogy többet lazíthassak és boldogabb legyek.

Túl lehet jutni a kiégésen ha csak hagyom, hogy sodorjon az ár? Ha csinálok mindent robot módjára és várom a végét? Ha abban a tudatban csinálok mindent, hogy most nagyon elfáradok és nincs kedvem, de utána sokkal szabadabb leszek?