Nem szeretek egyetemre járni, de nincsen jobb ötletem?

2018-ban kezdtem a szakomat, egy év kihagyással a középiskola után. Nagyon lelkes voltam, nagyon motivált és nagyon vártam már, hogy végre én is elkezdhessem az egyetemet. Az elején még nagyon tetszett, érdekelt, szívesen foglalkoztam vele, bejártam az összes órámra, tanultam, készültem az órákra stb., de ez a hozzáállás félévről félévre romlott és már inkább csak kényszerből tettem a dolgom. Az első két évben még nem volt nagy probléma, így is egész jól teljesítettem (minden órán ott voltam, tanultam, minden tesztem és vizsgám elsőre sikerült, négyes-ötös jegyeim voltak) csak kevésbé éreztem jól magamat és akkor már elkezdtem azon is gondolkozni, hogy ez tényleg nekem való-e, szeretem-e, akarom-e, érdemes-e stb. A mostani, ötödik félévem viszont maga volt a katasztrófa és emiatt csúszni is fogok. Ebben valószínűleg a vírus és annak velejárói is szerepet játszottak, de magából a szakból is egyre jobban kezdek kiábrándulni. Egyrészt úgy érzem, hogy az elmúlt félévekben egyáltalán nem tanultam és nem fejlődtem semmit (és itt nem csak gyakorlatban alkalmazható vagy szakmai dolgokra gondolok, hanem mindenre) pedig igenis próbálkoztam. Barátokat vagy jó ismerősöket sem szereztem a szakon, talán ez is valahol azt mutatja, hogy nem ide való vagyok. Minimális pozitív visszajelzést kaptam, tehát nem nagyon vannak sikerélményeim sem. Ellenben sokszor kaptam negatív megjegyzéseket oktatóktól, beszóltak vagy megaláztak mindenki előtt és többnyire a személyiségem miatt, amivel nem nagyon tudok mit kezdeni. Emiatt csak romlott az önértékelésem is, a motivációm is stb., minden. A legtöbb tanár módszere, a hozzáállásuk is egyfajta nemtörődömséget sugároz, semmi nem érdekli őket, nem tartanak normális órákat, az utolsó pillanatban adják ki az anyagot stb. Van olyan órám, amin szerintem egész félévben nem csináltunk semmit. Olyan szakon tanulok, ami önmagában semmit sem ér a munkaerőpiacon és nem ad konkrét szakmai tudást (így meg aztán pláne nem) és nekem eddig nem sikerült mellette semmilyen tapasztalatot szereznem, vagy bármit, ami segítene majd az elhelyezkedésben. Ezzel is tisztában voltam a felvételikor és nem is zavart, de azt gondoltam több lehetőségem lesz, jobb oktatásra számíthatok és akkor még a puszta érdeklődés is hajtott. Úgy érzem most is érdekelne, amit tanulok, de annyi kudarc ért és annyira nem látom értelmét, hogy már nem tudok mit kezdeni vele. Legszívesebben otthagynám, csak nincsen B tervem. Nagyon kevés szakra vennének fel a meglévő érettségimmel (nagyjából ugyanilyenekre, mint amin most is tanulok és azzal sokat nem nyernék...) és újra érettségizni már nem szeretnék (konkrétan semmire nem emlékszem már a középiskolából, a nulláról kellene elkezdenem, csomó idő és nem kevés pénz is), valamint már el is használtam az állami féléveim egy részét (tandíjra pedig nem lenne pénzem és diákhitelt sem szeretnék felvenni). Ezek után már abban sem vagyok biztos, hogy mit szeretnék tanulni. Szakmák terén sem találtam semmit. Dolgozni is elmennék, de ahhoz sem fűzök nagyobb reményeket (pl. érettségi után sem vettek fel sehova).