Buktál már le puskázás közben a suliban?

Most írok valami nagyon meglepő, de igaz dolgot.

Nem nagyképűségből írom ezt, de 12 éves korom óta írok, prózàkat, verseket, forgatókönyveket, stb. Ez nyilván látszódott elég sokszor az irodalom dolgozataimon is, azt mondták a tanárok, hogy csodàlatosan fogalmazom, oda meg vissza voltak a dolgozataimtól, annak ellenére, hogy tényleg borzasztó rondàn írok. Úgymond "megérte" kibogozni a mondataimat az iromànyaimból.

Nos, egyszer kaptunk egy közel 70 éves tanárt, elsőre nem tűnt szimpatikusnak, kemény volt, nem köszönt, és nem is figyelt nagyon rá senki az osztályból, én viszont imádom és imádtam mindig az irodalmat, szóval figyeltem rá is, dolgozatokra is készültem (meg kell azt vallani viszont, hogy emberileg nagyon nagyon jó, de tanítani sajnos nem úgy tud már, tehát nehéz volt 1-1 dolgozatra felkészülni nála, mert nem írtunk jegyzetet például.)

Azonban én készültem, bár volt, hogy olyan dolgozatot kaptunk, hogy még a kérdés sem volt teljesen érthető. Nos, én megértettem ezt is, hiszen az osztályom hozzáàllàsa elég szörnyű volt, komolyan. Én mégis megoldottam őket, még 1-2 osztàlytàrsammal együtt.

Na, egyszer egy nagy dolgoztra készültünk, tipikus 3-4 órás érettségire felkészítő forgalmazást kellett írnunk, és 10 témakör volt, a minimum oldal pedig három oldal volt. Kicsit furcsán fog ez hangzani, de én mindig szerettem ezeket a dolgozatokat. Igen, sokat is tanultam ezekre, de utána jó érzéssel töltött el, hogy 5-6 oldal le tudtam írni mindenféle gond nélkül. Erre a dolgozatra viszont nem tanultam annyit, mint általában, kidolgoztam az összes címet, megírtam a vázlatot is, de nem ragadt már meg éjszaka a fejemben a rengeteg címszó, ezért írtam egy pár címszavas vázlatot, és betettem a szöveggyűjtemény alá.

A tanár bejött, elmondta a szokásos monológot: ,,Semmi ne legyen az asztalon, csak a szöveggyűjtemény, telefonokat rakjàtok el..." és ezek társai.

Megkaptam egy jó címet, neki is kezdtem, már kb a harmadik oldal felénél jártam, amikor elzsibbadt a balkarom és letettem a térdemre reflexből, ekkor azonnal odajött a tanár, megfogta a kezemet, és a puskàt kereste rajta, meg a telefont, hogy hátha abból puskàzom, majd megjegyezte, hogy a szöveggyűjteményem is le fog csúszni, és megfogta, és megemelte. 😂 Alatta volt a rövid, címszavas jegyzetem. Annyit mondott, hogy rakjam el. Eltettem. Biztos voltam benne, hogy ez hat darab egyes lesz, mert ez a dolgozat hat jegyet ért. Màsnap is volt vele óránk, és miután bejött azonnal felszólított engem, és azt mondta, hogy én jövő héten versenyre fogok menni, és képviselni fogom az osztályt egy irodalmi versenyen, vagy beírja az egyeseket. Imádtam egyébként versenyekre járni, bár nagyon ritkán küldtek.

A dolgozatom végül hat darab ötös lett, a versenyen pedig negyedik lettem. Nagyon megkedveltem végül ezt a tanárt, kár hogy csak ideiglenesen tanított minket. Az utolsó napján adott nekem két könyvet is a saját gyűjteményéből, azokat mai napig szoktam forgatni. Facebookon is megvan ismerősnek.

Nekem kettő nagyon emlékezetes történetem van ezzel kapcsolatban. Mindkettő egyetemen, második félévben történt.

Infó 2-ből minden órán kis zh-t írtunk, ahol 5 pont volt a max. és összesen 25 pont kellett az aláíráshoz. Egyik kis zh-m úgy lett 3 pontos, hogy pendrive-on elvittem az anyagot, észrevétlenül beraktam a gépbe és onnan kimásoltam a zh alatt, csak átjavítottam a számokat. A pótzh előtti este, amikor tanultam a zh-ra, otthon vettem észre hogy a pontoknál az egyik 3 pontos zh-m helyett 0 pont van. Nem értettem hogy hogyan, amikor biztos voltam benne hogy nem vette észre senki a pendrive-omat, gondoltam biztos valami tévedés, majd másnap rákérdezek a tanártól. Amikor megírtam a pótzh-t és pont 25 pontom lett, nagyon örültem egészen addig a pár percig, amíg nem mentem oda megkérdezni a tanárt. Megkérdeztem és mutatta a gépén hogy ott van másodpercre pontosan hogy mikor, pendrive-ról megnyitottam egy "3 pontos feladat" nevű fájlt. Megtagadta az aláírásomat és még azt mondta hogy örüljek hogy csak ennyi, lehetett volna rosszabb is. Életem első bukása volt, fogalmam sincs mi lehetett volna még ennél rosszabb. Most így utólag viszont örülök neki hogy akkor nem lett meg, mert másodszorra 33 pontom lett amire megajánlott jegyet kaptam, így nem kellett vizsgáznom, és nagyon nehéz a vizsga ebből a tárgyból.

Másik eset, ugyanebben a félévben geoinfó vizsgán. Ez egy 3 órás vizsga, nagyon sok anyagot kellett rá megtanulni és gondolkozni sincs idő, ha nem írom folyamatosan akkor nem férek bele az időbe. A számológépem hátlapjára ragasztottam a puskát, úgy hogy fekete alapon fehér betűkkel volt kinyomtatva, hogy úgy látszódjon mintha a számológép használati utasítása lenne. A tanár az elején még mással volt elfoglalva, később kezdett sétálni puskákat keresve. Először az előttem ülő fiúnál vett észre valamit, amit gyorsan észrevétlenül becsúsztatott a zsebébe és azt mondta a tanárnak hogy izzad a keze. Nyár volt kb. 35 fok, elhitte neki. Utána én következtem. Nekem azt mondta hogy először azt hitte hogy a számológép kínai nyelvű használati utasítása, aztán megnézte közelebbről és elolvasta hogy "A geodézia alapfeladatai". Ekkor felfüggesztette a vizsgámat és mehettem volna haza, de én nem akartam, nem tudom miért, inkább ottmaradtam. Jól tettem, mert így meghallottam hogy mi lesz az egyik számítási feladat, mivel én addig nem jutottam el. Következő vizsgán végigszenvedtem a 3 órát, úgy éreztem hogy határeset, de lehet hogy meglesz. Hát, nem lett meg, szerintem még itt is a puska miatt. Harmadik vizsgára már nem mentem el, belefáradtam, elegem lett az egészből. Következő félévben CV-n lett meg végül, akkor elsőre. Nem gondoltam volna hogy meglesz, életem egyik legszebb pillanata volt, amikor megláttam a Neptunban az eredményt :)

Én csak akkor puskázok, ha az utsó percben jut eszembe, hogy dolgozat lesz. Ilyenkor szabad.

Olyat viszont nem csinálok, hogy lusta vagyok tanulni. Ha lehet mindig tanulok. Ha nincs időm, puskázok. Sztem ez a helyes :D

Buktam már le általános iskolában és nagyon ciki volt...

A mögöttem ülő diákok látták, hogy puskázok és suttogva kérték, hogy adjam kölcsön a puskát. Sajnos oda is akartam adni, ekkor meglátta a tanár, elvette a puskát és egyest kaptam. A többiek meg csak röhögtek rajtam...