Miért hisztériáznak emberek a távoktatás miatt olyan szakon, ahol ez egyébként simán megoldható és nem megy a gyakorlat rovására?

Nálunk szinte semmi sem indokolja a jelenlétet, mégis, a szak csak jelenléti formában indult. Sokan rákényszerültünk, ha ilyen diplomát akarunk.

Most lett távoktatás, a többség végre fellélegzett, hogy dolgozhat és nem kell bejárni, albérletet fizetni (mesterszakosak vagyunk), erre pár szerencsétlen kihisztizte, hogy dee, legyen jelenléti oktatás IS, amiből persze az lett, hogy az oktatók leadják az anyagot személyesen, mi meg megkapjuk a címszavas diasort, ami önmagában bizony kevés, tehát nekünk is be kellene járni.

Semmi, az égadta világon semmi nem indokolja a jelenléti oktatást. 3 félévet lehúztam ezen a szakon, vagy elméleti tárgyak voltak vagy olyan gyakorlat, amit amúgy is gép előtt kell csinálni és nem kell hozzá semmi az égadta világon, amiért be kellene járni. Semmi értelme nem volt jelen lenni.

Azzal jöttek, hogy ők otthon nem tudnak úgy tanulni meg nem értik úgy meg mit tudom én mi. Egy ilyen emberrel mi lesz a munka világában, ha már diákként is ilyen rohadt önállótlan? A mesterszak nem az ostoba emberek pátyolgatásáról szól, nem arról, hogy Zsuzsika 60 idióta kérdéssel húzza az időt, mert gyökér, amiből a többiek semmit nem tanulnak... Meg hogy ők nem hajlandóak lediplomázni, amíg az xy eszközzel nem találkoztak személyesen. Márpedig le fogsz diplomázni anélkül, ugyanis csak elméleti tárgyaink maradtak és senkinek esze ágában sem volt téged laborlátogatásra cipelni akkor sem, mikor nem volt vírus.

Mi visz rá embereket arra, hogy egy olyan szakon, ahol nincs olyan fontos gyakorlat, mint orvosin vagy gépészmérnökin, ilyen szar hisztit lenyomjanak és elvegyék másoktól is a lehetőséget arra, hogy azzal töltsék az idejüket, pénzüket hétköznap délelőtt, amivel valóban érdemes?