Büszkeség orvosi egyetemre járni?

Én büszke voltam, mikor odajártam és arra is, hogy elvégeztem. Lehet külső szemlélőként erre semmi okom nincs, viszont nekem ez nagy teljesítmény volt. Nem voltam sosem jó tanuló a középiskolában, senki nem adott volna egy lyukas garast sem arra, hogy egyáltalán felvesznek, nem hogy el is végzem. Mikor elhatároztam, hogy mégis megpróbálom, többen kiröhögtek. Büszke vagyok arra, hogy a sok demotiváló ember ellenére képes voltam arra, hogy felvegyenek, majd jó eredménnyel el is végezzem és sikeres legyek benne.

3-mas! Igen szomorú és anyagias dolog, ha a gyermekeid iránti büszkeségedet az általuk felmutatott tárgyakban méred. Külső szemlélőként nekem sincs az ég egy adta világon semmim, még praxisom se, alkalmazottként dolgozom. A valóság a következő: van egy fél éves megtakarításom csak és kizárólag arra a célra, ha valami baj történik, például egy világjárvány miatt nem tudok annyit dolgozni és keresni, legyen mihez nyúlni (nem kellett végül egyébként). A párom által tulajdoni részem van egy belvárosi nagy lakásból, ami nem az én érdemem, az viszont igen, hogy a felújítására szánt 15 millió forintból 10 milliót tisztán én raktam hozzá a keresetemből, nem hitelből vagy kuncsorgásból. Van egy 13 éves autónk, ami mellé 2 év múlva szeretnénk venni másikat. Ezt egyébként most is meg tehetnénk, szalonból egy felsőközépkategóriásat, de szükségünk nincs rá, akkor minek? Hogy a családban el lehessen mondani, hogy milyen büszkék rám, mert vettem egy új autót? És még ezeken felül is vannak megtakarításaim.

Ezzel szemben ott vannak ismerőseim, leírás alapján dagadna a melled, ha a te gyerekeid lennének. Van egy lakásuk a belvárosban, most építik a 120 nm-es családi házukat a kertvárosban, van egy crossoverük és épp most akarnak venni még egy családi terepjárót. Hogy ebből mi az övéké? Az ég egy adta világos semmi. A lakást anno hitelből vették, amit saját bevallásuk szerint is még olyan 15 évig fognak törleszteni (10 éve vették...), az épülő házon 50 milliós hitel van, nulla forint önrész, az új autót a babaváró hitelből akarják megvenni, a régi amúgy meg céges. Igen, ami nem a cégé, az a banké. Saját bevallásuk szerint is egyik napról a másikra élnek, a hónap végére lenullázzák magukat, nincs egy forint megtakarításuk, ha bármelyikük kiesik a munkából, például mert jön egy világjárvány, akkor onnantól kezdve lehet izgulni, hogy miből fizetik ki a több, mint 60 milliós hitelüket. Persze külső szemlélőként ők milyen jól élnek, én meg mennyire nem. Csak míg én este úgy hajtom párnára a fejem, hogy ha holnap felfordulok az autóval és nem fogok tudni dolgozni mondjuk fél évig, akkor is van mihez nyúlnom, és nem a lakásomra, autómra, UTAZÁSOMRA szánt megtakarításomat kell feltörnöm, addig a másik minden este azzal a tudattal fekszik le, hogy jön a második hullám, hogy fogja túlélni. Én pont úgy, mint az elsőt: sokat alszom és élek a hobbimnak. Persze ezt szégyen mondani, szégyen, ha én az első hullámot jól éltem meg és nem gyomorideggel, hogy lesz-e mit ennem; szégyen az, hogy én a pénzemet arra raktam félre, hogy fenntartsam magam és nem elszórtam minden lóf*szra. Le kell tagadnom, hogy én nem veszítettem el a munkámat, mikor újra elkezdhettünk dolgozni szinte annyian jöttek, hogy alig győztem, győzöm; szégyen az, hogy nem kell nekem a lakásunk felújítása miatt a hétvégéimet vagy a szabadságaimat arra szánni, hogy a magam laikus, ügyetlen módján festegessem a falakat, vagy burkoljam a padlót, mert meg tudom fizetni a mesterembert, szemben az említett ismerőssel. Szégyen, hogy én nem tudok isten tudja hány k-s meg hány colos tv-t felmutatni, mert abból a pénzből inkább megtanultam még egy nyelvet, mert hogy nekem az a hobbim. Szégyen, hogy 28 évesen még nem tudok saját praxist felmutatni, mert ugyanúgy, mint a lakást, azt is szeretném amennyire lehet hitelmentesen intézni, de legalábbis nem szeretnék 50 éven keresztül 10 milliókkal tartozni a bankoknak, főleg mivel most sem a sárga csekkre kell a pénz. Szégyen, hogy nekem a járvány miatt a legnagyobb problémám az, hogy nem tudok elutazni oda, ahova terveztem és nem az, hogy nincs miből törlesszem a hiteleimet. Egy másodpercig nem irigylem azt, aki a te fogalmaid szerint többet tud felmutatni, nem csak azért, mert nekem más az értékrendem, másban mérem az anyagi biztonságot és mások élveznek prioritást az életemben, de azért is, mert pontosan jól tudom, hogy az emberek döntő többsége valójában a felét nem engedheti meg magának abból, amije van.

Még egy dolog a 3mas margójára. Némi gúnnyal, cinizmussal írtad, hogy a nővéred a bátyád segítségével jutott lakáshoz, arra viszont büszke vagy, hogy téged meg a szüleidet segít. Ez némileg ellentmondásos. Egyrészről nővéred leírás alapján a pályája elején áll, orvosnak lenni pláne Magyarországon nem csak annyi, hogy az ember elvakarózgat egy egyetemen, még frissen végzett szakorvosként is igen messze van a karriertől, sok év rutin és tapasztalat kell a megbecsültségig, habár itt kezdetektől fogva közvetlenül az ő kezétől, gondolkodásától függnek akár ember életek. Hogy Magyarországon az eü nincs megbecsülve, az azt gondolom nem a nővéred hibája, de itt teszem fel a kérdést: te és a szüleid nem felnőtt emberek vagytok? Titeket miért kell támogatni? Téged miért kell? Te mit tudsz felmutatni? Nem büszkeség, hanem igen szomorú, hogy ma Magyarországon egy szakmunkás jobban keres, mint egy orvos, de még szomorúbb, hogy az orvos presztízse a magánpraxisában mérendő, nem abban, hogy hány emberi életet mentett meg, vagy javított emberi életminőséget. Nagyon elkeserítő, hogy ott tartunk, hogy az a valaki, akinek minél több és jobb és szebb van, és nem az számít, hogy ki milyen hatással van a környezetére, vagy magára a társadalomra. Mert hogy egy orvos társadalmilag fontos személy, sok vidéki kórház osztályai egyetlen egy még ott lévő szakorvos munkájától függnek, ha az illető elmegy pl nyugdíjba, akkor az adott osztály befejezte a munkáját. És nem BAZ megyében vagyunk, Pest megyei

kisvárosban zárt be pl a kardiológiai, vagy belgyógyászati osztály. Ha a mellettem lévő autószerelő bezárna, vinném a másikhoz. Ha szívritmuszavarom miatt szakorvoshoz küldenek, akkor azt nem kapom meg helyben, csak 70 km-el arrébb. 10ezrek maradnak ellátatlanul... igen erősnek tartom, az autószerelő munkáját az orvoséhoz hasonlítani.