Szeretnék egyetemre járni, de nem hiszem hogy az egyetemista élet nekem való. Mit lehet ezzel kezdeni?

#10

Tudom hogy mi az oka annak, hogy beszarok vagyok. (Meg lennél lépve, hogy mi minden nem okoz gondot pl: nyilvános beszéd, szóbeli vizsga, és mi minden vált ki belőlem iszonyú szorongást, pl: papír alapú csekkek kitöltése, posták, dolgok megkeresése)

Ha lesz pénzem rá (valószínűleg fogok kapni tanulmányi ösztöndíjat következő félévben) el fogok menni kognitív viselkedésterápiára.

#11: Ezekre pont nem gondoltam, mert nem olyannak írtad le magadat.

Szuper, hogy terápiára mész 20+ évesen! 😀 Irígyellek!

#12

Nem tudom mit vétettem ellened, miért kell rajtam gúnyolódnod?

Örülök, hogy te minden problémán túl tudsz jutni egyedül, de van akinek kell hozzá segítség.

#13: "Nem tudom mit vétettem ellened, miért kell rajtam gúnyolódnod?" Nem gúnyolódok. Egyszerűen kifejeztem, hogy tök klassz, hogy ilyen felsimerésre jutottál 20+ évesen (35 helyett).

"Örülök, hogy te minden problémán túl tudsz jutni egyedül," Nem mindenen tudok.

"de van akinek kell hozzá segítség." Idén lesz ötödik éve a terápiának, de nemsokára vége.

#14: "Ja és igen, ezért nem kérek segítséget és ezért nem kérdezek. Ha az emberek rájönnek hogy nem vagy tökéletes, egyből gúnyosan meg lenézőek lesznek." Ez egy tévképzet. Nagyon kevés ember "tökéletes", sok a látszat. Mi a jobb neked? Ha "hülyének" néznek (aminek nagy része beleképzelés), de közben választ kapsz, és megoldod a problémádat, és haladsz tovább, vagy ha nem kérdezed meg, toporogsz egy helyben, és emiatt őrlődsz? Ha kérdezel, akkor abban a kérdésben tudatlannak mutatkozol, másban válaszadó tudatlan. De ha te mersz kérdezni, majd ő is mer.