Hogyan tudom tanulásra motiválni magam? Hogyan lehet teljes változáson átesni?

Középsuliban az életemet is szétpuskáztam, az érettségit is, ahol tudtam.

Tanultam is persze, de nagyon keveset, 70% lett az érettségi eredményeim átlaga, viszont ekkora kitaláltam, hogy orvos szeretnék lenni.

2 évet jártam magán tanárhoz, óránként 8.000 és 5.000ft-ért, heti 2x szeptembertől júniusig.

Ott is nagyon seggberugdosósan haladtam, kémia számolások 70-80% át azért tudtam, írni és számolgatni szeretek, viszont az elmélet sosem ment.

Hiába olvasom el 10x az adott oldalt, alig marad meg valami.

Nqgy nehezen éppen sikerült felvételt nyernem az orvosira, viszont 1 év után rossz tanulmányok miatt áttettek fizetősre.

Aztán újrajártam az elsőt, de 1 vizsga miatt kirúgtak, viszont a pótfelvételivel újra bekerültem, de egy másik egyetemre, ahol más a tanterv.

Az anatómia tárgy miatt ugyancsak nem sikerült az első évem, így jövőre, negyedjére is elsős leszek.

Csak anatoznom kell, és mehetek végre másodikba, viszont az a fekete leves, tömör elmélet, és semmi szakmához illő, csak biológiás tárgyak, élettan, mikro biosz, stb...

Már most nagyon félek és csalódott vagyok, mert a 4 év alatt nagyon sokat valtoztam.

Kezdetben nagyon szerettem az egyetemi életet, a csoporttársaim, központi ember voltam. Viszont szinte mindenki ment tovább masodévbe, én meg maradtam újra elsős. Úgy érzem kiöregedtem már, én 26 vagyok, mindenki más 18-20 közötti, nem tudok beilleszkedni, nincs egy barátom se.

Előadásokra nem járok, nem tudok felkelni időben, de ha bent vagyok, akkor sem marad meg semmi fejben.

Nincs meg a tanulási rutin, a szorgalmi időszak 14 hetéből 12-13 héten át egy percet nem ülök le kb, ami látszik is, mert ha kérdeznek gyakorlaton, nem tudok válaszolni.

Majd jön a vizsgaidőszak, nyakamba zúdul minden, többszáz oldat kellene tárgyanként megtanulni, viszont hiába oszton fel reálisan, sosem jön össze.

Túlzás nélkül olyan a napom, hogy ha fel is kelek időben (8-9), akkor is dél legalább mire kimászok, fürdés kaja stb, és itt ülök az asztalnál este 23-24 ig, de nagyon minimálisat haladok, legjobb esetben is kb 10-20 oldal tk, ami gyakran max 1-2 tételnek felel meg, de általában elmegy több nap is azzal, hogy 1 oldalt sem haladok.

Tolom a vizsgáim, halogatom, majd kifutok az időből. Immáron harmadik éve játszottam ezt el.

Az evek telnek, diákhitelem már 6millió ft, de ehhez jön még 3 majdnem jövőre megint.

Újra jelentkeztem érettségire, de 92% körüli emeltet kéne csinálnom, hogy államin folytathassam a tanulmányaim. Kb esélytelennek tartom, de nekimegyek ősszel újra.

Tudom, hogy megy a pénz nagyon, mennek az évek, az idő, én közben kiégek, változik a személyiségem, semmi kedvem semmihez, barátnőm elhagyott mert nem bírta nézni a folyamatos kudarcom, családom se tud segíteni, csak szomorúak miattam.

Megnéztem a létező összes motivációs videót, nyomja a válam a szégyen, félelem a rokonok, barátok miatt, akik tudják hogy negyedjére is megyek elsőbe, 26 évesen sehol nem tartok, szüleim tartanak el, szóval nagyon sok minden félelem van, és cél is, ami hajthatna, de mégsem vagyok képes leülni és tanulni.

Gondolkoztam azon, hogy hagyom az egészet, de más egyetem is 3,5 éves, és büfédiplomát nem akarok, okj-k között van ami tetszik, nem büdös a munka, sokat dolgoztam régen, nagyon sokat spóroltam is, jó a kézügyességem, sok mindenhez értek, talpra esett vagyok, tudom, hogy megélnék jól sok mindenből, de az okj is 2 év, és bántana nagyon az, hogy mindenki csalódik bennem, hogy nem leszek orvos, illetve ha okj mellett döntök korábban, már 5-6 éve szakmabeli lennék.

Szóval jelenleg itt tart az életem, most is szenvedek csak, mert kedden lett volna vizsgám, de 2 hete halogattam a tanulást, 250 oldals könyvben 30. oldalnál járok, szóval feladtam ezt is.

Mit tudtok tanácsolni?

Hogyan változtassam meg azt, hogy rutinszerű legyen a tanulás?