Hogy döntenél? Kérlek ne szidj le, nem azt várom el.

Én pont 2éve végeztem a gimnáziummal. Mivel egy jó nevű helyre jártam, elég nehéz volt jó jegyeket szerezni, de a tanáraim se tartottak soha buta diáknak, sőt...jártam versenyekre természettudmányi tárgyakból és irodalomból(oktv stb). A végén úgy volt mérnök leszek, a szüleim mérnökök és fel tudtak volna készíteni. Mivel beteg lettem ki kellett hagynom 2 évet, kórházban töltöttem e 2 év 90%-át. Most már szeretnék továbbtanulni, az orvosin gondolkodom, persze nem feltételnül azért, mert én most beteg lettem, de az is nyilván közrejátszik. Viszont, kémiából és biológiából kb. nullán vagyok már, és ha nem vesznek fel elsőre nem tudom, hogy fogom viselni, már így is nagyon kikészültem, hogy szinte sehova se járhattam, nem voltam közösségben. A szüleim nem szeretnék, ha oktv-re járnék. Mivel a bátyám szintén mérnöknek tanul látom, hogy mennyire nehéz bent maradni, még az oktv helyezetteknek is, nem tudom, hogy bírnám e, az orvosin meg inkább csak magolni kell, amit annyira nem szeretek, de még az is könnyebbnek tűnik, mint néhány feladat, amiket a bátyámnak kell megoldani. A nénikém orvos és ő már kioktatott az egyetemről, tehát nagyjából képben vagyok, meg elhozta az első éves könyveit. Tanulni szeretnék ez nem kérdés, orvosi iránt nagyobb a lelkesedésem, de mivel voltak négyeseim a gimiben csak a duplázás játszik. Kb. 2 emeltből 90%-ot kellene összehoznom, vagy nyelvvizsgáznom, az sajnos még nincs, úgyhogy ez kicsit esélytelennek tűnik 1 év alatt, tudom a nyelvvizsga kell a diplomához, de ha nem lesz meg elsőre(minimum fél év kell , hogy szinte hozzam magam és az is lehet, hogy kevés) akkor alapból esélytelen a továbbtanulás jövőre. Ha a mérnöki mellett döntök, akkor tanulhatnék nyelvet, illetve kimehetnék Svédországba rokonokhoz 1 évig, és ott is szerezhetnék tapasztalatokat. Az orvosi azért szomorít el, mert már így is kész vagyok teljesen, és ha lelkileg már nehéz a közösség hiánya miatt, úgy elég nehéz 90%osan teljesíteni. Mit gondoltok? Tehát elsősorban nem a tanulás miatt félek, hanem, egyszerűen ez az itthonlét...

Ráadásul 4évet már így is vesztettem: évvesztes vagyok, 0.os voltam + még ez a 2 év, amit itthon voltam

Tehát ha másodjára vennének fel az se lenne tragédia, ha most végeztem volna és nem a korom miatt, hanem mert hiányzik az iskola. Okj esélytelen, és mivel nem élünk rossz körülmények között a szüleim szerint inkább tanuljak nyelvet, vagy legalább kezdjek el "barátkozni" a normális élettel, amiben eddig nem nagyon volt részem, aztán meg jöhet az egyetem. De teljesen tanácstalan vagyok. Mi a véleményetek?

Előre is köszönöm szépen!