Hogy döntenél? Kérlek ne szidj le, nem azt várom el.
Én pont 2éve végeztem a gimnáziummal. Mivel egy jó nevű helyre jártam, elég nehéz volt jó jegyeket szerezni, de a tanáraim se tartottak soha buta diáknak, sőt...jártam versenyekre természettudmányi tárgyakból és irodalomból(oktv stb). A végén úgy volt mérnök leszek, a szüleim mérnökök és fel tudtak volna készíteni. Mivel beteg lettem ki kellett hagynom 2 évet, kórházban töltöttem e 2 év 90%-át. Most már szeretnék továbbtanulni, az orvosin gondolkodom, persze nem feltételnül azért, mert én most beteg lettem, de az is nyilván közrejátszik. Viszont, kémiából és biológiából kb. nullán vagyok már, és ha nem vesznek fel elsőre nem tudom, hogy fogom viselni, már így is nagyon kikészültem, hogy szinte sehova se járhattam, nem voltam közösségben. A szüleim nem szeretnék, ha oktv-re járnék. Mivel a bátyám szintén mérnöknek tanul látom, hogy mennyire nehéz bent maradni, még az oktv helyezetteknek is, nem tudom, hogy bírnám e, az orvosin meg inkább csak magolni kell, amit annyira nem szeretek, de még az is könnyebbnek tűnik, mint néhány feladat, amiket a bátyámnak kell megoldani. A nénikém orvos és ő már kioktatott az egyetemről, tehát nagyjából képben vagyok, meg elhozta az első éves könyveit. Tanulni szeretnék ez nem kérdés, orvosi iránt nagyobb a lelkesedésem, de mivel voltak négyeseim a gimiben csak a duplázás játszik. Kb. 2 emeltből 90%-ot kellene összehoznom, vagy nyelvvizsgáznom, az sajnos még nincs, úgyhogy ez kicsit esélytelennek tűnik 1 év alatt, tudom a nyelvvizsga kell a diplomához, de ha nem lesz meg elsőre(minimum fél év kell , hogy szinte hozzam magam és az is lehet, hogy kevés) akkor alapból esélytelen a továbbtanulás jövőre. Ha a mérnöki mellett döntök, akkor tanulhatnék nyelvet, illetve kimehetnék Svédországba rokonokhoz 1 évig, és ott is szerezhetnék tapasztalatokat. Az orvosi azért szomorít el, mert már így is kész vagyok teljesen, és ha lelkileg már nehéz a közösség hiánya miatt, úgy elég nehéz 90%osan teljesíteni. Mit gondoltok? Tehát elsősorban nem a tanulás miatt félek, hanem, egyszerűen ez az itthonlét...
Ráadásul 4évet már így is vesztettem: évvesztes vagyok, 0.os voltam + még ez a 2 év, amit itthon voltam
Tehát ha másodjára vennének fel az se lenne tragédia, ha most végeztem volna és nem a korom miatt, hanem mert hiányzik az iskola. Okj esélytelen, és mivel nem élünk rossz körülmények között a szüleim szerint inkább tanuljak nyelvet, vagy legalább kezdjek el "barátkozni" a normális élettel, amiben eddig nem nagyon volt részem, aztán meg jöhet az egyetem. De teljesen tanácstalan vagyok. Mi a véleményetek?
Előre is köszönöm szépen!
válasza:Ha nem próbálod meg az orvosit, örök életedre bánni fogod:)
Ráadásul baromi drága, ha nem állami támogatott képzésben vagy. Ha elkezded a mérnökit, de rájössz, hogy mégis inkább orvosi, de pár évet zsebből kell fizetned, az elég húzós.
Viszont fordítva nem annyira, mert a mérnöki sokkal olcsóbb, ha esetleg kicsúszol a félévekből.
Én az orvosi mellett döntenék, bár elfogult vagyok, mivel én is oda járok:)
Én a helyedben kimennék Svédországba arra az egy évre... Neked most elsősorban arra van szükséged, hogy környezetet válts, szerintem! Új embereket ismerhetnél meg, nyelviskolába járhatnál... én 21 évesen kezdtem a főiskolát... 1 év "nem tudom mi is akarok lenni" után 2 év OKJ és most gazdász szakos vagyok, majd mérlegképes...
Tény, hogy nem egy egyszerű történet az orvosi...ez nem egy szakma csajszi, hanem hivatás! Ha eléggé elszánt vagy az orvostudomány iránt, akkor vágj bele, ha nem akkor gondolkozz el mondjuk valami másik "hivatáson" esetleg! Tudom, hogy vannak Veled szemben a szüleidnek elvárásai, hiszen mérnökök, azt gondolják nem lehetsz fodrász, kozmetikus (nem leszólom ezeket a szakmákat, sőt irígylem azokat, akiknek van hozzá tehetsége)!
Én biztosan a Svédországos történetet választanám, ki tudja... időt nyersz, barátok és önbizalmat, mert úgy látom, sajnos a betegséged ezt elvette.
Remélem tudtam segíteni Neked!
Andi:-)
Köszönöm szépen, mindkét választ, főleg neked Andi:), Te vagy az első, aki ilyen személyesen "szólt" hozzám 2 év alatt, persze a szüleimet és a testvéremet leszámítva. Szóval nagyon meghatott, tényleg. Amúgy igazad van, csak azt mondják, hogyha kimegyek Svédországba, akkor utána el kell kezdenem a mérnökit, ami szintén vonz, de tudom, hogy az se egy sétagalopp! Tőlem elvárják, hogy bsc+msc+szakmérnöki, már ez ott van 8-9évnél...Ők ráadásul még doktoráltak is. Tudom, hogy a mérnökség és az orvoslás is hivatás, ezért is érdekel ez a kettő, sima "szakmában" nem tudnám magam elvégezni, most nem a fizikai munkásokra gondolok, de van sok egyetemi szak is, ami inkább szakma,mint hivatás.
Szóval 2 választásom van:
1. Itt maradok és készülök az orvosira, és ha nem jön össze elsőre, akkor újra megyek, viszont úgy érzem megfulladok. A szüleim szerint 2x megpróbálhatom, az alatt össze kell jönnie, ha nem, akkor irány a mérnöki.
2. Októberben megírom az emelt matematika érettségim, aztán kimegyek Svédországba, közben a szüleim beadják a jelentkezésem a mérnöki szakra.
/ Más opció nem nagyon van eddig./
Az Andi vagyok :-)
Láttam a kérdéseden, hogy kiabálsz a segítségért és most válaszodban méginkább :-(
Felém nem támasztottak ilyen elvárásokat, igazából az én életem, én döntöm el mit teszek, ahogyan te is, csak ezt meg kell értenie a szüleidnek!
Másik opciót ajánlanék!
Ülj le anyukádékkal, és meséld el nekik, hogy lelkileg mennyire megviselt ez a két év kórházolós betegeskedős időszak, és ne kényszerítsenek arra, hgoy most dönts.
Engedjenek ki Svédországba, rokonokhoz mész,, akik a körmödre lesnek úgyis, nem kanászodnál el. Nyelvet tanulhatsz ott is, szükséged lesz rá. És azért az az 1 év a szülői nyomás nélkül úgy érzem fontos lenne Neked. A tavaszi érettségivel is leteheted azt a fránya matek emeltet, hidd el, hátrányod nem fog belőle származni. (ne nevess, nekem tesiből meg töriből van :P)
Amúgy hova valósi vagy te lány??? :-)
Én budapesti vagyok, és Te?
Kedves embernek tűnsz, akivel szívesen beszélgetnék, ha lehetne, nem feltétlenül a gondjaimra gondolok. Kiváncsi vagyok rád, neked nincs msn-ed? Én nem régóta használom és olyan mókás, kórház előtt nem használtam ilyesmiket, és jó dolog, hogy lehet kommunikálni így is.
Ha gondolod írhatsz nekem privát üzentet, én sajnos nem tudok neked. Köszönöm szépen a válaszod!
válasza:Szia!!
Andinak igaza van, viszont most megpróbálok egy harmadik lehetőséget vázolni! :) Engem mindig az tölt fel hatalmas erővel lelkileg, ha utazhatok, környezetet válthatok! Ha a szüleid nem engednek el most egy egész évre Svédországba, akkor menj csak egy hónapra. Fogd fel nyaralásként, próbáld használni az angolt (vagy a nyelvet, ami viszonylag megy). Egy hónap világot megváltani kevés, de lelki feltöltődés, illetve nyelvtanulás szempontjából is adhat egy kis lökést! :) Ennyi idővel nem vesztesz semmit, talán az utazás során még ki is tisztul a fejedben, hogy mit szeretnél igazán! Energiát kaphatsz ahhoz, hogy visszatérj az iskolapadokba! Ha orvos szeretnél lenni, akkor minden erőddel legyél azon, hogy sikerüljön a terved! Jelentkezz intenzív nyelvtanfolyamra, emelt szintű érettségire, ez mind-mind pénz, de ha nem vagytok olyan rossz helyzetben, nem állhat az utadba semmi! :) Ha mindent kihozol magadból, még sem sikerül az egész, akkor próbáld úgy felfogni, hogy a sorsnak nem ez a célja veled! Ne azzal foglalkozz, hogy hol mennyit kell tanulni, értelemszerűen orvosin is vannak olyan részek, amiket kénytelen vagy megtanulni, különben sosem lesz belőled orvos, ugyanakkor mérnökin is van olyan tantárgy, amit elég magolni, ép ésszel felfogni úgy is csak keveseknek megy! Ne ez alapján dönts! Keress interneten fórumokat, diákokat, akik ezeket a szakokat választották. Kérdezd meg tőlük, hogy milyen indíttatásból mentek arra a szakra, és hogy tetszik-e nekik továbbra is. Olvasgass szakleírásokat, stb... Ne hallgass másokra!! Ha neked az az álmod, hogy orvos legyél, akkor láss hozzá a tenni valókhoz, és váltsd valóra! :) Viszont ezt a Svédországi lehetőséget én mindenképpen kihasználnám a helyedben! Ha csak pár hétre is, de jó visszavezetés az élethez, és az önállósodáshoz, amitől gondolom kicsit azért elszoktál a két év alatt!
válasza:Szia!
Én is sokat voltam kórházban, 4x halasztottam, most ugrok neki másodszor a 10. osztálynak, 20 évesen... szintén neves suliban...
Először is sajnálom, és átérzem, ami Veled történt! Erőt kívánok a feldolgozásához, és az emberekhez, a közösségbe való visszailleszkedéshez!
Az orvosit mindenképp próbáld meg, mivel az az álmod. Én is azt szeretném csinálni, meg akarom mutatni, hogy én igenis tudom. És jobb orvos leszek, mint akik az én életemet tönkretették.
Na, de vissza Hozzád!
Tanulj gőzerővel, nem vagy buta, okos lány vagy! Fel kell frissíteni azt a memóriát, magán tanárhoz járni, gyakorolni, és megpróbálni! Ha nem megy, akkor megint.
De lehet,hogy előtte, hagyni kéne élni Téged. Mert hogy mostanság nem éltél, az biztos. Nem bulikra, meg piára gondolok, hanem mint Andi mondta,hogy Svédország, vagy Hollandia. Nyelvet tanulni, új kultúrát megismerni, szép tájakat látni. Élmény. Az kell Neked. Pozitív tapasztalat és élmény, ami erőd ad a további harchoz!
Ne add fel az álmaid, meglátod, sikerülni fog!
Hajrá!
Viki
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!