Miért gáz az, ha 25 évesen még egyetemre járok?

Szóval több helyen is olvastam már, hogy ez mennyire gáz, meg szülők/a párja tartja el az embert ennyi idősen, menjen dolgozni és munka mellett tanuljon. Ok, de mi van akkor, ha a mesterképzések, amik megfelelőek nekem, csak nappalisan indulnak? Értelemszerűen nem fogok azok mellett tudni dolgozni... 25 évesen kezdem a BME-n a mestert mérnökin, 4 féléven keresztül önlab van, lehetőleg heti 10-20 órában + a kötelező tárgyak, zh-k. Ezek mellett lehetetlenség lenne dolgozni úgy, hogy az órákra rendesen fel is készüljek.

Vagy akkor az lenne a normális, hogy nem megyek mesterre és megelégszem a fele annyi fizetéssel és kevesebb munkalehetőséggel? Vagy menjek olyan mesterre, ami nem érdekel, nem is ad olyan jó lehetőségeked, de legalább tudok mellette dolgozni?

Ez így kicsit nonszensz nekem.

Amúgy meg 5 éves gimibe jártam, eleve évvesztes vagyok, és elsőre nem jutottam be arra a szakra, amire szerettem volna, ezért vagyok ennyire elcsúszva... De abban az időben is dolgoztam, az egyetem első éve alatt én tartottam el teljesen magam, a nyáriszünetekben végig dolgoztam, abból a pénzből tartottam fenn magam többnyire + ösztöndíj, + valamennyi szülői támogatással.

Jó, nem mondom, az tényleg gáz, amikor egy 25 éves ember már a 7. éve csinálja a BSc képzését, de ha nem ez a helyzet, csak később tudtam elkezdeni az egyetemet, és a mester is csak nappalis, akkor is szégyenletes a dolog?