Az egyetemi élet megváltoztatott (leginkább kolisra gondolok)?

Mindenki csak egy életutat járt be, nem tudom, mi lett volna, ha nem lettem volna kollégista.

Sokat szocializálódik az ember, de kell egy alap tűrőképesség és barátságosság, hogy ne legyen nagyon kellemetlen élmény. Ha nincs testvéred, mindig egyedül laktál és még táborozni se voltál, akkor a kollégiumi élet elég "mélyvíz".

Az egyetemi élettel némiképpen párhuzamos síkon létezik, nem is igazán segíti azt (tanulni pl. elég nehéz...), de ad egy olyan közösségi élményt, ami időnként elég fantasztikus is tud lenni: [link]

Számomra az egyetemi kollégium egy rémálom volt. Középiskolában is kollégista voltam (imádtam), nem az elszakadás jelentette a problémát, hanem a többi. A kollégium (az egyetemen) összedőlni készült, mindenhol vastagon állt a mocsok, kb kéthetente takarították a zuhanyzót amit 50 ember használt. A konyhában is minden vastagon koszos volt, egy kávét nem lehetett normálisan megfőzni. A szobatársam akihez beosztottak, szintén úgy élt mint egy hajléktalan kb. Ott aludt a penészes tányérjai mellett. Végtelenül magányos voltam, senki nem szólt a másikhoz, nem voltak közösségi programok, senkivel még köszönő viszonyba se kerültem fél év alatt. És persze ehhez jön még a nyomás az egyetemen.

Nem biztos hogy neked is ilyen lesz, de nem zárható ki.

Nekem jót tett, hogy kolis lettem. Szocializálódni akartam, sok ismerőst szerezni, szabad lenni. Nagyon sok segítséget kaptam első éveseként és a további években is a nagyobbaktól. Itt naponta takarítanak, jó kolis közösség van. Önállósodtam több szempontból, a bevásárlástól a banki ügyek intézéséig mindent nekem kell csinálni. Nem kell beszámolnom, hogy kivel mikor hol hová megyek, mikor jövök haza. Családom úgy gondolta, hogy nem nekem való a koli, nem fog tetszeni, de nagyot tévedtek😃 Nagy szerepe van az egészben, hogy jó szobatársaim vannak. Egyik évben az egyik lánnyal nem jöttünk ki jól, az szenvedős volt.

Összességében ajánlom, érdemes kolisként kezdeni, nagyban segíti a beilleszkedést, gyorsan találsz barátokat, sok segítséget kapsz. Alakítsd úgy, hogy hasonló életeitmusú emberekkel lakj együtt. Ha nem tetszik, akkor meg pár hónap után lehet albérletbe menni.

Olyan szinten mákom volt a kolival, hogy első évben félév előtt a két szobatársam átcuccolt máshová, és nem kaptam helyettük másokat, szóval hónapokig egyedül voltam egy háromfős szobában, azt csináltam és akkor, amikor akartam. Jó volt. Második évben az egyik lány szintén hamar elment, ő asszem abbahagyta az egyetemet vagy albérletbe ment, nem tudom, a másik lánnyal meg nagyon jóban lettünk, így nem volt teher, hogy ott van. Még egy fél évet maradtam, akkor szintén nem volt szobatársam ezen a lányon kívül.

Egyébként önállóbb, önellátóbb lettem, nem is mentem haza, csak havonta vagy két havonta egyszer. Főztem, mostam magamra, mosogattam, bevásároltam, takarítottam, stb. Aztán következő lépésként kiköltöztem Angliába tök egyedül, és nem haltam bele, nem raboltak el meg ilyenek. :D