Hogyan tudnék motivált lenni, hogyan találhatnám meg a "célom"?

Hasonló van velem is. Régen érdekelt ez meg az, aztán úgy már nem kell az embernek azzal együtt ami vele jár.

Elb*szott kis hely ez a Föld, nekem biztos nem való. 0 a motivációm. Amikor majd dolgozni kell szakma ide vagy oda a helyzet úgy fest hogy bekerülsz egy új környezetbe, új társaságba és vagy bejön vagy nem. Nekem általában nem jön be, nincs szerencsém ilyen téren. És csak azért dolgozni egy életen át, hogy ne haljak éhen az én felfogásom szerint teljes őrültség. Nem kell mindig mindent elviselni és kényszerből olyat csinálni amihez semmi kedve az embernek.

Legszívesebben kifutnék a világból a semmi közepébe és csak feküdnék oly annyira nincs kedvem semmihez ami itt van. Elképzeltem már vagy 100x hogy szépen meghalok az ágyamban fekve.

Döbbenten olvasom mind a kérdezőt mind a válaszolókat! Hogy lehet az, hogy egy értelmes tizenévest ennyire ne érdekeljen semmi? Ez a kérdéskör engem is nagyon érdekel, mert elképzelni sem tudom ezt az állpotot.

Amikor én voltam ennyi idős rengeteg haverom és barátom volt, akikkel sokat agyaltunk a világ dolgain. Sokmindent nem értettünk, nem tudtuk megmagyarázni azokat, de érdekeltek a dolgok és a miértek. Kerestük a válaszokat. Sokat olvastunk, hogy megleljük azokat, hogy megismerjük a világot. Rendszeresen összejöttünk és beszélgettünk, próbáltunk következtetéseket levonni (ami bizony néha nagyon félre sikerült!). Sokszor mindezt barkácsolás és szerelés közben. Soha nem unatkoztunk! Tudtuk, hogy a világunk csodálatos, érdemes felfedezni!

Úgy vélem, hogy úgy 25 évvel ezelőtt történt valami, ami alapvetően megváltoztatta az új generációkat: létre jött az Internet és vele együtt a "kütyübűvölők" zombi társadalma. Az Internet nem feltétlenül rossz dolog, hiszen rengeteg kérdésünkre megtalálhatjuk a válaszokat (és persze sok ostobaságot is!). A kütyük sem feltétlenül rosszak, hiszek szükségesek ahhoz, hogy az online válaszokat meg is találjuk. Azonban ez magában rejti az árnyoldalt is; mert tudjuk, látjuk hogy ez csapda a többség számára.

A legnagyobb baj kedves fiatalok, hogy nem tudjátok helyén kezelni ezeket. Azért van ez, mert a szüleitek sem tudják. Olyan gyorsan jöttek be ezek az életünkbe, hogy nem volt elegendő idejük (időnk) ezt megtanulni, kitapasztalni. Így benneteket sem tudtunk erre megtanítani, és megóvni a káros befolyásától. Látva a jelen generációk kiégettségét (motiválatlanságát) és függőségét most kezdik alaposabban kutatni ezt a területet. Most már látszanak az első eredmények: a fiatalok agya teljesen másképp működik mint az időseké (nagyszüleiteké). A kütyük (és az alkalmazásaik) úgy lettek megtervezve, hogy függők legyünk tőlük, és tényleg azok is leszünk, ha hagyjuk. Hatásukra az agyban hasonló elváltozások jönnek létre, mint a heroint fogyasztókéban! Nem hiszed? Számold össze, hogy nap mint nap meggyi időt töltesz el velük! És ezt szorozd meg 360-al hogy megkapd azt a számot, hogy mennyi értékes időd megy évente pocsékba, amit a világ és saját magad megismerésére is fordíthattál volna. Aztán szorozd ezt meg mondjuk 60-al, hogy megtudd várhatóan hány évet nem fogsz élni! Mert -ugye egyetértesz- ez nem élet!

A valódi (nem a virtuális!) élet arról szól, hogy a kérdéseinkre keressük a válaszokat. Kérdéseink pedig csak akkor lesznek, ha gondolkodásra használjuk az agyunkat. Gondolkodni meg akkor fogunk, ha nem hagyjuk, hogy a kütyük átprogramozzák és leszedálják. Szerencsére ehhez már segítségünk is van. Szerezd be, olvasd el és alkalmazd: "Catherine Price - Digitális detox". [link]

Tanulj önfegyelmet, tisztítsd meg az agyad és meglásd, ki fog tárulni neked is a világ! Sok sikert kívánok ehhez neked, nektek!

Engem például azér tnem érdekel már semmi, mert mindenben óriáősit csalódtam. Kipróbáltam pár dolgot, megismertem sok embert akik különféle szakmában odlgoztak és úgy gonodolom, hogy gáz.

Régebben érdekelt egy csomó dolog, most is azért 1-2, de mindenért feleslegesen éveket tanulni stb.

Az emebrek, az elvárások, a csesztetések, a fizetések, az előrejutási leehtőségek, siralmasak általában. Ismerettség nélkül meg aztán pláne.

Minél több dolgot kipróbálok és minél több ember tapasztalatát ismerem meg annál kevésbé érdekel akármi is. Főleg ebben az országban.

Most knit dolgozom elég rossz melóban, de 3 szor annyit keresek, mnit itthon, ez sem motivál éppen, hogy érdekeljen bármi szakma is.

Röhej, hogy leglaja melóban 1 hónapot dolgozok, otthon meg leglaább 3 hónapot kellek ugyanannyi pénzért.

És kint a minimumot a legszarabbat keresem.

Jobb pozicióban akár 4-5 ször annyit is kereshetnék.