Van itt valaki, aki barátok nélkül végezte el a gimnáziumot?

Szia, sajnos én is így voltam ezzel. Volt 1-2 barátom, de nem a gimiben. Valahogy ott nem jött össze, első , én is csináltam azt, hogy odamentem valakikhez és próbáltam 1-2 dolgot mondani, szerintem én nem mondtam hülyeségeket. Sőt, volt, hogy vicces is volt, de akkor is furcsán néztek rám. Nagyon fájt. Sokszor kinevettek. Igazából bármit csináltam, semmi nem volt jó soha. Én nem voltam jó tanuló sem. Utólag sem jöttem rá, hogy miért nem fogadtak be, mert elkezdtem az egyetemet, minden tökéletes volt, teljesen más típusú- kevésbé befásult- emberek vettek körül, majd a munkahelyen is érvényesültem, következő hónapban vezető beosztásban leszek, minden kollegámmal jóban vagyok. Van, hogy nem tudod ennek a valós okát szerintem és az én esetem ilyen volt. Lehet, hogy nem velem volt baj, hanem a másik 28 emberrel... neked miért nincsenek barátaid? (26/L)

Én így végeztem el. Velem az volt a baj hogy korábban általánosban bántottak csúfoltak és emiatt kicsit zárkózott, félénk lettem és ez kihatott a Gimis korszakomra is, pedig ott már nem volt ilyen, az osztályban viszont nem volt közösség, semmi összetartás amit nehezített hogy sokan vidékről jártak, kolisok voltak. Valamint nem volt egy normális hobbim, elfoglaltságom sem suli mellett. Nem próbálkoztam, mert gyáva voltam ahhoz, hogy tegyek azért, hogy legyenek. Ennek persze ma is iszom a levét rendesen.

Utolsó! Sajnálom, hogy így alakult. Hogy érzed, mi segítene ebből kijönni? Nekem nagyon nagyon nehéz volt, de szerencsére 20 évesen kb kijöttem ebből :) előtte sokáig depressziós voltam, és engem sem érdekelt semmi, a hobbim is olyan volt, hogy nem voltam benne igazán jó, így hiába mutattam meg másnak mit tudok, ha nem ment annyira. (énekeltem), többször direkt fel akartam lépni, hogy igenis megmutassam, de mindig valahogy belesültem, otthon meg ment... a sors mindig is játszott velem, valahogy sosem sikerül semmi, bár a munkahelyen érvényesülök.