Egyszerűen nem bírom már a gyakorlatot, hogy értessem meg anyámékkal?

Már egy hónapja megkezdődött a nyárigyakorlat, de én már nem bírom. Reggel 5 órakor kelnem kell, készüldni és legyalogolni az állomásra, ami 10 perc sétát jelent. Az elején nem is volt még semmi gond, de most a végére nagyon elfáradtam, ami azt jelenti, hogy elmegyek 11 körül aludni, 5 kor ugye csörög az óra, és egész reggel szédülök, rosszul érzem magam. Ma lefele menet az álomásra olyan érzésem volt, mint ha el akarnék ájulni, de szerencsére ne történt semmi. Ha hazajövök hiába zuhanyzok le hidegvízzel, nem frissülök fel, amint lepihenek rámtör az álmosság és kénytelen vagyok elaludni.

Igaz, hogy elvileg már csak ez a hét van hátra, de ma reggel előállt azzal az oktató, hogy még a jövőhéten is menni kell. Na itt lett végleg végem. Ezt a hetet nagyon nagyon nehezen csak-csak túlélném valahogy, de a jövőhetet már semmiképp nem.

Előálltam ezzel anyáméknak, de ő csak elbagatelizálja a dolgot, szerinte csak lusta vagyok...ha az lennék le*zarnám az egészet, de nem, megyek és csinálom, viszont mostmár nagyon elegem van az egészből, mert már nem bírom tovább sem idegileg sem fizikailag. Ha a jövőhéten is mennem kell én ne tudom mit csinálok, még az is lehet, hogy otthagyom az egészet, mert tényleg nagyon nagyon kikészültem már.

Hogy tudnám rávenni anyámékat, hogy segítsenek valahogy?