Csak engem ráz ki a hideg a "közösségi közlekedés" kifejezéstől?

Valóban hülyén hangzik a "közösségi közlekedés", de a tömegközlekedés is.

Ha azt nézzük autóval is tömegek közlekednek. :D

Németországban pl ÖNPV azaz Öffentlicher

Personennahverkehr a hivatalos megnevezés. Ami se nem tömeg, se nem közösségi. Igen nyilvános, ahogy a többiek is irták.

Amúgy szerintem jogos a közösségi közlekedésre törekvés.

A "közösség" azt is sugallja, hogy mind számítunk és mindenkinek oda kellene figyelni a másikra. Például helyet adni a buszon nem az ajtóban megállni, levenni a táskát, hogy ne a másik fejét verjük le. Odafigyelni, hogy ne hagyjuk szét a szemetünket, szólni a másiknak, ha mégis ezt teszi. Megvárni míg a másik leszáll, nem eltaposni.

Csak hát a baj az emberek fejében van, mert mindenki úgy gondolkozik, hogy dögöljön meg a másik csak mert létezik. Amíg ez nem változik nem is lesz közösség.

Viszont kisebb járatokon, vidéki helyi járatokon sokkal inkább közösségi volt régen is a tömegközlekedés. Ismered a buszsofőrt, a buszon ülőket, az osztálytársaid, szomszédaid akik veled utaznak. Mi mindig egész családdal utaztunk. Vagy csak felszálltam és ott beszéltük meg haverokkal kinek mi volt ma. A busz maga a "helyszín" volt, ahol találkoztunk. Megbeszéltük ki mikor megy haza, melyik busszal jön, megvártuk egymást vagy épp siettünk az eggyel előbbihez. Gyakorlatilag a "Háromnegyvenes" vagy "Négyórási" "Félnyolcas" buszok olyan közösségi, találkozási helyek voltak fiatalként, mint egy pesti nagyvárosinak a Deák tér vagy a Moszkva.

Persze vidéken nem is nagyon szálltak fel balhézós egyének, vagy ha mégis akkor hamar le lettek tessékelve. Vagy nem nagyon volt rongálás, esti üvöltözés. A busz belseje is "helyként" működött. A régi 260-asokon hatalmas csukló rész volt, sokan oda tudtunk állni. Nem úgy mint a mai "folyosós" csuklók. Vagy a busz eleje, busz hátulja is külön volt, mint ahogy a beülős helyeken is megvan mindenki kedvenc helye. Vagy alapvetően sokszor ugyanazzal a busszal mentünk az is adott egyfajta "otthonos" érzést.

Vagy csak vegyünk apróságokat. Például mikor a sofőr az utolsó járaton nem kér jegyet, hiszen "haza" megy és úgysem lesz ellenőr. Vagy a "végállomáson" nem a buszmegállóban rak le, hanem befordul az utcánk felé, mert tudja, hogy úgyis arra megyek, és spórol pár 10 métert.

Szerintem valahol ezt jelenti a közösségi közlekedés.

2010 óta kezdték el nyomatékosítani, hogy közösségi közlekedés és nem tömegközlekedés. Hasonlóan akkor kezdték el az állami csatornákat is közmédiának nevezni összefoglaló néven, saját maguk meghatározásában is, előtte csak elvétve hivatkoztak magukra közszolgálati médiaként.

Eközben a tömegközlekedés színvonala csekély mértékben emelkedett, majd Vitézy távozásával visszafelé fejlődik, az állami média pedig még inkább kézivezért pártkatonák gyülekezete lett még a 2010 előtti állapotokhoz képest is.